A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. augusztus

- 51 — tói az államsegélyt megvonják, a zsúfolt iskolák kifejlesztését meggátolják, gyermekeinket róm. kath. iskolákba utalják, vagy a községi és róm. kath. iskolákkal teljesen kizártnak és eredménytelennek tekinthető együttműködést erőszakolják; mindez már »tavalyi hó«, mely azonban most sem olvadt el, sőt egyre nagyobb gomolyaggá s félő, hogy lavinává növekszik; nem is akarok az érzékenységhez szólni: legyen szabad csak egyszerű statisztikai adatokat közölnöm. Mindenki, bizonyára a közoktatásügyi kormányzat is tudja, hogy mi, dunántúli reformátusok minden felsőbb-, közép- és alsóbbfoku iskolánkat a hivek megterhelésével iskolai adókból és egyházhatósági járulékokból tartjuk fenn, felesleges itt szólanom arról a rettenetes gazdasági válságról, mely 90<y

0-ban földmíveléssel foglalkozó egyháztagjainkra a legközelebbi múltban rászakadt s rajtuk van ma is. Egyházi és iskolai terheiket gyülekezeteink a béke boldogabb óráiban is csak az adócsökkentési segély támogatásával birták el. Iskolai terheink az elmúlt években megnövekedtek, adósegélyünk alászállt; jól van, minden vesztett háború nagy megpróbáltatásokat szül, — Trianon átka ez! Hordozzuk a terhet, viseljük az átkot türelemmel, önmegtagadással, nagy alázatossággal és jó reménységgel. Aggódva, de azért bizakodással néztük a magyar kultura messze ragyogó, márványkupolás palotája felső emeleteinek fokozatos kiépítését, bár sejtettük, sőt látnunk kellett, hogy a fundamentom körül erre mifelénk már bajok vannak. De az 5000 tanyai magyar iskola megfundálása, melynek szükségét mi is éreztük, ébrten tartotta a hitet, hogy az után majd mi következünk a mi évszázados intézményeinkkel. Ekkor jöttek a fejszecsapások, nem is egy, hanem sürün egymás után. Főtiszteletü Püspök úr már a mult évi december hó 24-én arról értesített, hogy az átlagban 5<>/o-ot kitevő állami megtakarítás cimén kerületünk államsegélye és gyülekezeteink adósegélye 10o/

0-kal csökkenni fog, az 500/77—1930. sz. vallásés közoktatásügyi miniszteri rendelet középiskoláink tanári fizetéskiegészítő államsegélyét 6o/

0-kal, a 840—1/199—1929. sz. a tanítóképző-intézeti tanerőkét 8o/

0-kal, a 650—1/181 — 1929. számú pedig a polgári iskolai tanerőkét 20o/

0-kal leszállította, az iskolafenntartó által fizetendő helyi javadalmat tehát ugyanennyivel felemelte. Felsőbb egyházhatóságainktól hivatalos értesítést még nem kaptunk, de már előbb hallottuk, a július hóra kiutalt segélyek pedig kézzelfoghatólag igazolták, hogy elemi 4*