A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. augusztus

— 34 — az illetékes egyházi hatóság részéről a K. K. H. Ő. 44. § (3.) bekezdéséhez fűzött Utasítás (8.) bekezdésében körülirt eljárás mellett megküldött megkeresés és kimutatás alapján, — a beszedett összegnek a megkereső egyházi hatósághoz való elküldése pedig ugvancsak a K. K. H. Ő. 44. § (3.) bekezdéshez fűzött Utasítás III. fejezetében előirt módon történik. A behajtást a község meg nem tagadhatja, de tekintet nélkül a kivetési kulcs nagyságára, minden felsőbb hatósági utasítás nélkül tartozik foganatosítani. Maguk a kimutatott hátralékok természetszerűen nem vonhatók községi együttes kezelésbe. Az együttes kezelést elrendelni nem lehet, mert az egyházközségeket megilleti az a jog, hogy a két kezelési rendszer közül a nekik legmegfelelőbbet szabadon választhassák. Egyházmegyei közgyűlés midőn mindezen rendelkezéseket az egyházközségeknek tudomására hozza, szükségesnek érzi megtenni a következő figyelmeztetéseket: a) Mivel az állam részéről az egyházi és iskolai tartozások beszedésére a jogsegély továbbra is megfelelő módon biztosítva van, egyáltalán nem kívánatos, hogy akármelyik egyházközség különösebb fontos ok nélkül — esetleg talán pusztán kényelmi szempontból — lemondjon a saját kezelésről és a községi együttes kezelést igényelje. Első sorban nem lehet ez kívánatos a szorosan vett egyházi adókat és az ügynevezett párbér jellegű szolgáltatásokat illetőleg (személypénz, lélekpénz, családi adó, lélekgabona és esetleg közmunka is). Ha valamelyik egyházközség mégis a községi együttes kezelésbe vonás mellett foglalna állást, erre vonatkozólag köteles kikérni az egyházmegye, illetve esetleg fellebbezés útján az egyházkerület engedélyét. b) Amennyiben az egyházközségek iskolai célokat szolgáló egyházi adójuk korláttalan együttes adókezelésbe vonását kívánják elérni, úgy a célt az iskola szükségleteinek