A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

— 7 — B. Esperesi jelentés megemlékezik azon veszteségekről, melyek egyházmegyénket legutóbbi közgyűlésünk óta érték. Elköltözött tőlünk a halál útján Rébék László dégi lelkésztestvérünk, aki a maga szerény, igénytelen és a világi hiúságokra semmit nem adó magatartásával, de az egyház és gyülekezete érdekeit szivén viselő lelkiismeretességgel végezte hivatását; — megvált lelkészi körünkből az enyingi egyházközség nagyérdemű és tekintélyű lelkipásztora Szűcs Zoltán, tanácsbiró és gyámoldai pénztáros úr, aki az év elején nyugdíjaztatott, mert az ő hatalmas szervezetét és erejét orvul megtámadó betegség képtelenné tette a munkára és hivatásának szokott lelkiismeretes elvégzésére; — nyugalomba vonult Pásztor László középbogárdpusztai tanító egy egész életet kitevő munkásság után. Egyházmegyei közgyűlés a) kegyelettel emlékezik meg Rébék László dégi lelkész úrról, aki a mai világ külső ékességét kereső fiai között a próféták rideg egyszerűségével, zordnak látszó, de lelkiismeretes becsületességével állt az egyház szolgálatában, emlékét jegyzőkönyvbe iktatja; — b) a nyugalomba vonuló Szűcs Zoltán lelkésztestvérünktől és tanácsbirótársunktól azzal a forró óhajtással vesz bucsut egyházmegyei közgyűlésünk, hogy — habár Isten végéremehetetlen bölcsesége és kifürkészhetetlen akaratának parancsára az erősek is gyengékké válnak, a hű munkások is eltehetetlenednek, mert »az Ur az ő szolgáinak sem ad változhatatlan erősséget« — és ha hivatali szolgálatát nélkülözzük is, de — nemesalakja, szelid tekintete még sok esztendőkig maradjon közöttünk, és élvezhesse Isten akaratán való megnyugvással a nyugalom és béke napjait és áldásait; — c) Pásztor László ny. tanító urat azzal bocsátja el az egyházmegyei közgyűlés kötelékéből, hogy a megszolgált nyugdíjat sokáig élvezhesse szerettei körében.