A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. augusztus

- 5 — 5. Olvastatott esperes úrnak évi jelentése egyházmegyénk gyülekezeteinek állapotáról és magyar ref. egyházunk egy évi életében előfordult különleges eseményekről. Jelenti ebben esperes úr, hogy a folyó évben a szokásos esperesi látogatást nem tartotta meg, mert a generális püspöki egyházlátogatás egyházmegyénk minden egyházközségében megtartatott, amely látogatás alkalmával püspök úr kíséretében minden gyülekezetünkben részt vett Ő is, valamint egyházmegyénk gondnoka, illetve a gyülekezetek egy kis részében helyettesként Bibó Dezső tanácsbiró úr, tehát a püspöki látogatás alkalmával szerezte be a szükséges adatokat. Egyházmegyei közgyűlés esperes úr jelentését általánosságban tudomásul veszi, jegyzőkönyvébe iktatja, esperes úrnak, egyházmegyei gondnok úrnak és az őt helyettesítő Bibó Dezső úrnak hálás köszönetét fejezi ki. 6. Esperes úr örvendetes jelentésben számol be egyházmegyénk életében nagyjelentőségű és sokáig emlékezetben maradó eseményről, hogy főtiszteletü és méltóságos dr. Antal Géza püspök úr egyházmegyénk minden anyaegyházát egyházlátogatás céljából felkereste, meglátogatta és az Isten igéjének mindenütt hirdetésével, a presbiteri gyűlésekben tanító, buzdító s intő szavaival munkálta és építette Isten országát és a lelki élet mezején oly felemelő, termékenyítő módon végezte apostoli feladatát. Egyházmegyénk minden gyülekezete kivétel nélkül forró vággyal, nagy szeretettel, hódoló tisztelettel és készülettel várta és fogadta főpásztorát s mindent elkövetett, hogy a fogadtatással egyházához s annak kormányzóihoz való hűségét és ragaszkodását kimutassa és a püspöklátogatást a mai nemzedék előtt felejthetetlenné, az utódokra emlékezetessé tegye. Az ünneplésből kivette részét a gyermeksereg, a jövő reménye: a daliás leventék, bátor lovasbandéristák, virághintő, szív szerint szóló hajadonok, apák, anyák, komoly férfiak és örvendező aszszonyok; diadalkapuk, virágfüzérektől ékes templomok, harangok zúgása voltak a külső keret, amelyet ékesebbé és felejthetetlenebbé tettek a szívből jövő köszöntések, énekkarok dalos üdvözlései, lelkesedéstől kigyúlt arcok, örömkönnyektől csillogó szemek, melyek hangosan, avagy némán kiáltották: »Áldott, aki jött az Úrnak nevében!« A püspöklátogatás munkájában segédkeztek,