A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. augusztus

— 27 mely egységes szervezetbe akarja foglalni az egyházi hivatalos szervek s az egyház testéhez tartozó, valamint a hivatalos egyházzal csak laza viszonyban álló, u. n. szabad belmissziói egyesületeket, anyaszentegyházunk égisze és vezetése alatt, ami égetően szükséges, azt a törvénytervezetet, amelynek elgondolása az, hogy anyaszentegyházunk missziói munkások szakszerű kiképzésével és munkába állításával valóban misszionáló egyház legyen, a missziói szövetségről szóló §-ok kivételével melegen üdvözli. A missziói szövetséget azonban sem helyesnek, sem szükségesnek, sem kivihetőnek nem tartja, minél fogva az arra vonatkozó §-okat töröltetni kéri. Nem volna helyes a missziói szövetség törvénybe iktatása, mert ez olyan új szerv lenne magyar református egyházunkban, amely széles rést ütne a presbiteri elven, aztán félreértésekre, huzavonára, zavarokra, sőt bomlásra, szakadásra vezethetne. A presbiteri elven ütött helyrehozhatatlan szakadékkal, a gyülekezet tagjainak intézményes és erőszakos kétfelé szakításával olyan bomlást és helyenként olyan összeomlást idézne elő törvénnyé válása esetén a tervezet, amiért maguk a tervezet készítői se vállalhatnak felelősséget. A presbitérium mellett ott lenne a missziói bizottság, amely lelki ügyekben a presbitériumtól függetlenül intézkednék, ez valami magasabb fórum lenne, s presbitérium csak anyagi ügyekkel, kerítések javításával foglalkoznék; ott lenne az egyházban a missziói szövetség, vagyis ekklézsia az ekklézsiában, kétfelé osztatván az egyháztagok: élőkre és holtakra; meg-megjelennék a gyülekezetben a missziói lelkész, aki a gyülekezet tagjaival külön foglalkoznék a lelkész és presbitérium háta megett, esetleg annak ellenére, missziói szövetséget alkotna a fiatalságból, esetleg azt szembe fordítaná a lelkészszel és presbitériummal: lenne olyan felfordulás, hogy a gyülekezet soha lábra nem állna. Nem is kivihető a missziói szövetség megvalósítása, mert a magyar földmíves népnek nincs heti bevétele, mint a külföld vagy a magyar főváros ipari és kereskedelmi munkásainak. Még a segélyegyleti filléres betétek után is sokszor fizet iiftődíjat vagy késedelmi kamatot. A hetenkénti zaklatás nálunk még a legbuzgóbb egyháztagoknál is visszatetszést, sőt elidegenedést eredményezne. A hitéletet sem lehet azzal fellendíteni, ha a terheket emel-