A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. november, 1927. július

— 53 — kitől a jutalmat is várjuk: méltó dicsekedésünkre vannak mégis azon alázatos szolgatársainak, kiknek fennmagasztaltatásában érezzük, hogy a református lelkipásztor e világ ítélete szerint sem haszontalan szolga, ha hiven végzi a rábízott munkát. Kitüntetett atyánkfiainak pedig felállással adjunk tisztességet. Főtiszteletü püspök úr Sass János balatonfökajári, Nemes Sándor székesfehérvári, Gueth Gyula csajági és Baditz Péter sárkeszi kántor-tanítókat, hosszabb szolgálati idejük alatt felmutatott kiváló tanítási eredményük méltatásául az igazgató-tanítói cimmel ruházta fel. Az illetékes helyről jött méltó elismeréshez legyen szabad az egyházmegye nevében jókivánataimat kifejezni. Meg kell emlékeznem itt egy férfiúról, aki egyházmegyénk legkisebb anyaegyházában, egyszerű, de egyházszervezetünk szerint igen jelentős tiszteleti állásban nagy jóakarattal, hajlíthatlan, szinte a rajongásig erős kálvinista érzéssel és öntudattal állott őrhelyén: Keserű Béla földbirtokos úrról, a középpusztabogárdi egyház 26 éven keresztül buzgó gondnokáról, ki a folyó évben adta át helyét egy fiatalabb hitsorsosnak, kiben megbízik és méltó utódját látja. Működését nem hirdetik messze fénylő alkotások: de maga az a körülmény, hogy ez a kis egyházközség a nehéz idők megróbáltatásain keresztül hatolva, él, iskoláját megtartotta, anyaegyházi jellegét, lelkészi állását nem adta fel, sőt újabban megmozdult s fejlődni vágy — olyan értékes szolgálata az erős lelkű kálvinistának, ki bizony hosszú időn át maga volt az „egész egyházközség", amely előtt illik és szükséges is meghajtanunk a teljes elismerés zászlóját. Lemondásakor két hold föld jövedelmét adta át az egyháznak harangalapra, melyet két egyháztag ingyen megmunkál; egy másik új harang beszerzését az új gondnok: Csók István földbirtokos úr vállalta. Ez már dicsérete az új gondnoknak, de az lesz a legnagyobb dicséret, ha elődjéhez mindenben méltónak fog találtatni. Figyelemre méltó e kis gyülekezet Keserű Béla úr által mindig épen tartott és ápolt azon törekvése, hogy a legelső tanítóváltozással kapcsolatban az anyaegyház lelkészi állását akarja betölteni, — gondoskodván az iskola és pedig a lehetőség szerint református felekezeti jellegű iskola fenntartásáról is. Ezen törekvés pedig a 199/927. sz. konventi jegyzőkönyvi pontban foglaltak szerint közelebb áll a megvalósuláshoz, mint bármikor, különösen ha ez a régi, de üresedésben lévő lelkészi állás az immár annyira szükséges egyházmegyei missziói lelkészséggel lenne egyesíthető.