A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. november, 1927. július

— 49 — harangozok országos egyesülete konferenciájának a deklarációi nem gyógyítják be a magyar református egyház széttépett testének százados sebeit, pedig ezeknek a szava hallatszik el tán — a legmesszebre. Vigyázni kell: az elaprózás, vagy túlzás mindig nevetséges, a nevetségessé levés pedig öl. Nemcsak, mint reformátusoknak, hanem mint magyaroknak is elsőrendű kötelességünk, életérdekünk a nagy nyugati protestáns nemzetekkel való érintkezés keresése, az azok szövetségébe való lehető szoros bekapcsolódás. E nagy érdeket szolgálja az egyetemes konvent 232/927. számú azon határozata, mely a folyó évi szeptember hó 4-én Budapesten tartandó országos presbiteri konferencia megrendezésére nézve tett intézkedéseket, felkérvén az egyházkerületeket, hogy az értekezleten az ország valamennyi presbitériumának legalább két-két taggal való kötelező részvételét rendeljék el s a részvétellel kapcsolatos költségek viselésére az egyházközségeket kötelezzék. Mivel azonban, felfogásom szerint, az egyházközségekre ilyen terheket egyházhatósági rendelettel ráróni nem lehet; s mert azt hiszem, hogy egyházmegyénkben alig találkozik presbitérium, melynek pár vagyonosabb s a közegyházi ügyek iránt érdeklődő tagja önként, a saját költségén ne vállalkoznék e mindenesetre nagyon érdekesnek, tanulságosnak és élvezetesnek ígérkező konferencián való részvételre: tisztelettel azt javaslom, méltóztassék erre nézve felhívni a kebelbeli presbitériumokat, vagy inkább presbitereket, hogy ez értekezleten minél nagyobb számmal megjelenvén, a mi magyarországi református egyházunk erejéről, jelentőségéről, különösen pedig egységéről külföldi előkelő hittestvéreink kellő fogalmat és megfelelő képet nyerjenek. Szabadságában áll természetesen minden egyházközségnek az is, hogy anyagi erejéhez képest és minden káros visszahatástól való kellő óvakodás mellett, kiküldötteinek úti és ellátási költségeiről gondoskodjék, vagy azokhoz hozzájáruljon. A következő év tavasza emlékezetesnek ígérkezik a mi egyházmegyénkre nézve. Főtiszteletü püspök úr ugyanis a legkomolyabb formában kilátásba helyezte, hogy Isten segedelmével itt fog püspöki egyházlátogatást tartani. Annál fontosabb ránk nézve ez az elhatározás, mert tudomásom szerint több, mint egy századja nem volt a mi egyházvidékünkön generális vizitáció, melynek pedig, hogy különösen a református öntudat emelésére, a hithüségben való megszilárdulásra, a nehéz viszonyok között is rendület2