A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július

— 16 — munkásságok mindenütt és mindenkor a presbitérium és lelkész vezetése és ellenőrzése mellett munkálkodjanak, hogy avatatlan, ahhoz nem értő, félműveltségű egyének vezetőszerephez ne jussanak és a tiszta evangéliomot emberi bölcselkedés tudományával meg ne elegyítsék, s e célból felkéri az egyházmegyei kerületi közgyűlést, hogy tegyen felterjesztést a konventhez, hogy az ág. h. ev. egyet, egyházzal egyöntetű eljárást létesítsen a szektákkal való küzdelemben, az egyházkerület gyülekezeteit pedig hasonló eljárásra utasítsa. 21. Esperes úr a kanonika visitátió alkalmával egy gyülekezetben az egyház iránti hűség és ragaszkodás meglazulásának tisztán anyagi okokból származó oly elszomorító jelenségével találkozott, hogy ott kénytelen volt a legradikálisabb eszközök alkalmazását felhasználni, ami által sikerült a gyülekezet bomlását megakadályozni. Hogy ez a bomlasztó kór, mint lappangó betegség, más gyülekezetekre is át ne ragadjon, javasolja az alábbi „szabályrendelet" elfogadását és az egyházközségekben azonnali életbeléptetését, amint következik: „Mi, a mezőföldi református egyházmegye közgyűlése, egyező értelemmel és megfontolással, az Isten lelke által kényszerítve, református anyaszentegyházunk és annak intézményei iránt való szeretetünktől indíttatva, az Egyházi I. tc. 56. §-ának e) pontjában lefektetett jogunk és kötelességünk tudatában a következő rendelkezést tesszük: 1. Aki a mi református egyházunkból anyagi tekintetek, vagy gyűlölködés miatt kitér, illetve kilép, a gyermekkorától fogva örökkévalóság felé vezetgető édesanyját a megpróbáltatások e nehéz idejében hűtlenül elhagyja, — azt mi is magunk közül kivetjük, kigyomláljuk, egyházunk ősi fájáról mint férges gyümölcsöt lerázzuk, gyülekezetünk arany gyertyatartójáról, mint idegen port leseperjük,