A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. augusztus

— 27 — ' főreáiiskolai tanár gondozta a református rabokat is 1923 február 18 ig, amikor őt Miklós Géza lelkész följelentéssel fenyegetve meg, ettől eltiltotta. A „Keresztyén Buzgólkodás" tagjai azokat az összejöveteleiket, melyeket előbb Gáncs lelkész úr vezetése alatt az ő hivatalos helyiségében tartottak s melyeken zárt ajtók mögött, elsötétített szobában, térden állva végezték imádkozásaikat, utóbb magánlakásba telepítették át s ott folytatták kegyeskedéseiket, melyek vezetésére Budapestről járt le egy Szalay Lajos nevtí ref. egyén, állítólagos bankszolga, kinek részére dr. Molnár Gyula úr evangélizáló munkálkodásában az államrendőrségen salvus conductust kivánt biztosítani. Ezek mellett a dolgok mellett szinte csak apróság annak a felemlítése, hogy a reformátusok vallásos összejöveteleit ócsárolva, a fogadalommal hozzájuk kötött ref. egyénekkel közösen igyekeztek csábítgatni összejöveteleikre, a lutheránus „bibliai órákra" a ref. leányokat is. Ezekben áll a székesfehérvári ref. egyház vallássérelmi panasza. Egyházmegyei közgyűlés sajnálattal és megütközéssel veszi tudomásul a testvér evangélikus egyház székesfehérvári lelkészének s az ő belmissziói munkatársainak olyatén magatartását és ténykedését, mely a református egyházzal való jó viszony ápolása helyett az elhidegülésnek, sőt egyenesen az ellentétek kiélesedésének felidézője. A panaszban felsorolt s a becsatolt okmányokkal igazolt tények egyházmegyei közgyűlés felfogása szerint nem hordják ugyan magukon a vallássérelmi esetek megszokott ismérveit — kivéve azt, hogy református egyének a tőlük kivett fogadalom erkölcsi kényszerével szoríttattak a hitelveikkel meg nem egyező s más vallású lelkész által vezetett, szertartásszerű buzgólkodás gyakorlására —, de valósággal mindezek a ténykedések a református önkormányzati jog, a parochiális illetékesség tudatos