A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. augusztus
— 10 — ' közölhetése végett szervezzen állandó káplánságokat, nyújtson nagyobbmérvü segélyt és erre a célra vegye igénybe az országos közalapnak missziói célra fordítható összegét és eszközöljön ki megfelelő államsegélyt, hogy a szórványokban a hitoktatás és lelkigondozás nagyon fontos és ref. hitfelekezeti szempontból mindennél előbb való ügye megoldható legyen. Állandó káplántartó helyekül jelöli ki elsősorban Kálozt és Déget. 31. Esperesi jelentés szerint a gyülekezetek külső, anyagi élete fokozatos haladást mutat, amit bizonyít az az áldozatkészség, amelyet gyülekezetek és egyesek alapok, alapítványod létesítésére, új építkezések, nagyobb javítások eszközlésére, harangok beszerzésére fordítottak, amelyek közül 100.000 K-t meghaladó alapok tétettek Bodajkon és Székesfehérvárott, építkezések Mezőkomáromban, Városfaluhidvégen, Kálozon, Soponyán, Táczon, Sáregresen, Pálfán és Lepsényben, új harangok szereztettek be a múlt egyházmegyei gyűlés óta: Móron, Falubattyánban, Berhidán, Balatonkenesén, Enyingen, Mezőkomáromban és Igaron. Egyházmegyei közgyűlés örömmel és belső megelégedéssel látja a hitéletnek az áldozatkészségben megnyilatkozását és buzdítja a többi gyülekezeteket is az áldozatos szeretet gyakorlására. A kisebb-nagyobb áldozatot hozó gyülekezeteknek és egyeseknek általában köszönetét nyilvánítja és Isten gazdag lelki és testi áldásait kéri reájuk. Különösképen köszönetét és elismerését fejezi ki Moharos Péter enyingi lakos, községi bírónak, aki hősi halált halt fia emlékére egymaga készíttetett egy harangot; az enyingi egyház presbiteriurnának, amely együttesen vett egy másik harangot, ezzel is jó példával járván a gyülekezet tagjai előtt, hogy „mások is látván az ő jó cselekedeteiket, dicsőítsék a mennyei Atyát"; nagyságos Bibó Dezső úrnak, ki a lajoskomáromi egyháznak több éven