A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 2 — „kevés az arató" ! A reménység alatt vetők nem arathatnak vig örömmel, mert a harci sikon, bércen van gazdag aratása a halálnak! „Csonka honvéd", „béna harcfi" helyett: öreg, gyermek és nő, a munka mezőn harcolja meg a mindennapi kenyérért a nemes harcot. — Ipari műhelyek, kereskedelmi házak, hivatali helyiségek megfogyatkozott számú munkásai, erőket megfeszítve végzik a nemzet-napszámosi munkát. — Fiatal lelkészek, tanárok, tanítók, tanulók — Isten igéjének kétélű fegyverével, — gyilkoló harci eszközökkel, a haza becsületéért életet áldoznak. A nők sebeket kötöznek, ápolnak, vigasztalnak, imádkoznak. — A hadviselésre nem alkalmasak: minden talpalatnyi téren, a jótékonyság téréin nemes versenyre kelnek, még a beteg is azt mondja: „hős vagyok"! — A tornác, az oltár között az Ur szolgái bátorítanak, vigasztalnak, könyörögnek: „légy irgalmas oh Uram a te népedhez, ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, — dárdádat nyújtsd ki kezeddel, ellenségeinket kergesd el" ! Ahol az Ur félelme tölti be a sziveket, megihletődött hi vek seregeinek szent oltára körül, — ezermeg ezer szivre balzsam-ir a hallott ige, az ajkakon buzgó imádság epedez — A hazaszeretet oltárára, ajándékul és hadikölcsönben milliókat rak le az imádott hazáért lázasan dobogó sziv. — Át nyilallik a sziveken a riadó szózat: „Veszélyben a haza"! Még nem mult el egy hónap közgyűlésünk után, — a hadba hivott fia sorsán túlságosan aggódó atya, a polgárdi gyülekezet fáradhatlan buzgalmu lelki at3'ja,háznépére hűséggel gondot viselő családfő,- egyházmegyénk bölcs tanácsbirája,- kerületi képviselője,- a