A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 10 A világháború boláthatlan személyi és anyagi veszteségek okozója, - megrettenve tapasztaljuk az éktelen nyereségvágy torzalakjainak rútságait, — másik oldalon a krisztusi könyörülő szeretet áldozatai ragyognak. — A katonák lelki gondozása céljából a tábori lelkészségek nagyban szaporodtak, — az egyházi irodalom értékes terményei közforgalomban a hivek lelki táplálékai lettek. Ezen a téren SzÜCS Lajos lelkésztársunkuak jótékonycélra kinyomatott füzete, a cél és tartalom tekintetében elismerésre méltó. —- A borzasztó vérkeresztség után mennyi marad meg az ó-emberből, — mennyi lesz az újjászületés? csak a mindenható Isten tudja! — Az általános jó reménység vajha ne szégyenülne meg! A megérdemelt nyugalom árnyékába vonultak: Salamon Károly és Baráth Dániel derék tanítóink. — Istennek kegyelme a békés, boldog élet harmatával hintse be életük útjait, hogy fakadjon azokon szivük vidámitására sok virág! — Tartsa meg őket, hogy a társadalmi életben a vallásos, tiszteséges élet téréin sok ideig buzdító példák legyenek! Baráth Dániel ur, búcsúzó levelében hálás köszönetének nyilvánítása mellett, a jó Isten áldását kéri az egyházmegyére. Az egyház látogatás — tekintettel a világháború által okozott nehéz anyagi és közlekedési viszonyokra, más egyházmegyében sem tartatott meg, — elmaradt minálunk is. Sok töprengés után kérdést tettem az egyházmegyei gondnok urnái és tisztikarnál, hogy indokaim (fuvaroshiány, majd tul drága fuvar, bete-