A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

— 7 — Fájdalommal láttuk mult évi gyűlésünkön roskatag testtől, de a közügyek iránt érdeklődő lélekkel Pálffy Károly ügyész és számvevő urat. Elváláskor mintha olvastuk volna bágyadt szemeiből a lélek bucsuzását: „Az én orcámat nem látja többé senki ti közületek!" Elhivta az Úr a halálig hű munkást 1913 augusztus 2-án, 71 éves korában. Egyházmegyénk történetéből 30 évnek lapjain olvashatjuk, hogy tanácsbirói, számvevői, ügyészi, kerületi képviselői; főiskolai igazgató-tanácsosi hivatalaiban bölcsességgel és példás vallásossággal munkálkodott. A székesfehérvári egyháznak 33 évig volt egyik vezére, disze, mint főgondnok. Kesergő kedvesei kérelmére aug. 4-én végbement temetésén szent szolgálatot teljesítettem Miklós Géza lelkésztársammal. Emlékezetét őrizze e szerény lap, hálás szeretetünk virrasszon siri álma felett! Gyászoló kedveseit vigasztalja részvétiratunk. Mély tisztelettel örökítsük meg emlékezetét gyülésiink jegyzőkönyvében az 1913 október 8-án 77 éves korában elhunyt dr. Balogh Ferencnek, a debreczeni nagyhírű, nagytudásu theológiai tanárnak. Bölcsessége, sokoldalú tudása, büszkesége volt magyar rcf. egyházunknak, nagy tisztességet nyert a külföldi protestáns világ részéről is. Ezer meg ezer tanítvány hálakoszorujába helyezzük el tiszteletünk szerény virágát. Oroszországból Genfbe költözött előkelő család kitűnő tagja Claparede Sándor, a genfi egyetem díszdoktora, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja, magyar református nő által boldogított derék férfiú, értünk égő hittestvéri szerelmével lángolva, az ifjúsági egyesületek nagy apostola, ifjuságunk külföldi kikópeztetéséért tetemes áldozatot hozva, a szent célért fáradozó munkásságának dicső napjaiban hirtelen elhunyt Budapesten 1913 november 1-én. A hazai földben, a farkasréti temetőben nyugvó, miérettünk oly sokat áldozó hittestvérek poraira küldjük áldásunkat. A dicső férfiú nevét viselő