A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

- 9 — goru, mások iránt gyengéd, magasba látó és a parányiság iránt is figyelmes, — ennyi kiválóság összesége avatta őt a közéletben aranyemberré, a szent szolgálatban nagy prófétává! És mikor elvette az Úr a hatalmast, a prófétát, a birót, a 1 bölcset, sokáig megszűntünk a nevetéstől, szivünk örömétől, mert elesett a mi fejünknek koronája. Az országos gyász, a külföldiek meleg részvéte még inkább növelte fájdalmunkat, mert az a íiagyszivü, lángelméjü, kitartó munkásságú férfiú a mienk, a mi lelki atyánk volt! A bensőséges gyásznak külsőleg is hozzá méltó jeleit adtuk. Egyházmegyénk nevében koszorút küldettem koporsójára, táviratban vigasztaltam a gyászba borult családot, kevés kivétellel megjelentünk a temetésen lelkészek és világiak. Az Úr fényességébe öltöztetett lélek porsátorát béke lebegje körül! Szeretettel kérem a közgyűlést, hogy a püspöki árva családhoz részvétiratot küldjön. Folyó évi június 28-ika a megrettenés, a nemzet szivét elkeserítő fájdalom napja volt, midőn a magyar trónnak is örököse: Ferencz Ferdinánd és Felesége, Serajevóban pár porc alatt megszűntek élni. Borzadállyal gondolunk rá, hogy gyilkos erőszak, vad düh golyói éltüket olták. A birodalom népei az agg Uralkodóval együtt gyászolnak. Sok csapással sújtott Felséges királyunkat vigasztalja meg a kegyelmes Isten és az a tudat, hogy mi hű magyar reformátusok is vele gyászolunk. Őrködj' Atyánk, jó Istenünk! hazánk felett gondviseléseddel! * A tiszáninneni egyházkerület új püspökét: dr. Tüdős István urat folyó évi március hó 10-én iktatta be hivatalába Miskolczon. Az ország részeiből egybegyűlt nagyszámú tisztelgőkhöz csatlakozva, a mi egyházmegyénk is üdvözölje a jó munkára képes, bölcs püspököt indítványomra. A mi árvaságunk keserveit is megszüntette a kegyelmes Isten! Ahol legnagyobb a veszedelem,