A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

- 35 egyének is elérnek, sőt meghaladnak, nem is tekintve a szolgálati idő után törvény szerint járó szolgálati és még ezen felül a családi pótlékot. Ez pedig annyival kevésbbé kielégítő és megnyugtató, mert míg minden közszolgálati pályán meg van a fokozatos előhaladás lehetősége, addig a lelkészi állásban ez majdnem teljesen kizártnak tekinthető és így a lelkész csekély díjazása mellett továbbra is csak tengődni fog és nem tud az állásával járó kötelezettségeknek eleget tenni. Erkölcsi szemponból sem tekinthető megnyugtatónak a lelkészi állásra ez a javaslat, mert a mai világban egy állás fontossága és tekintélye elválaszthatatlan a vele járó fizetés nagyságától és bármennyire igyekeznék is a lelkészi kar hivatása szerint állását ideálissá, becsültté, tekintélyessé tenni, a törvényhozás ezen eljárása, hogy szolgálatunkat külsőkép csak annyira becsüli, mint az elemi iskolai képzettséggel járó különböző altiszti szolgálatokat: nem emeli, sőt leszállítja a világ előtt a lelkészi állás tekintélyét, munkáját pedig éppen a vagyonosabb és magasabb körökben e miatt megnehezíti, sőt lehetetlené teszi. I)e ezen felül nem elégít ki közelebbről bennünket, magyar református lelkészeket, sem e javaslat, mert nem veszi figyelembe nős- családi állapotunkat és ezzel járó kötelezettségeinket, amikor a nőtlen papsággal egyenlő fizetésben részesít; pedig senki nem tagadhatja, hogy a ref. lelkészi családok sok megbízható, hűséges munkást adtak és adnak folyton a hazának és a társadalomnak és épen azért méltányos, hogy a gyermekek nevelésében támogatásunkra jöjjön oly mértékben, mint más hivatali ágaknál. Mindezeknél fogva kívánjuk, hogy a lelkészi állás tekintélyének emelése és munkájának elismerése végett olyan elbánásban rószesíttessék fizetés tekintetében, hogy minimális kezdő fizetése egyenlő legyen a vele egyenlő fokú képzettséget 3*