A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

— 12 — Bizonyára téves nyomás mult évi egyházmegyei gyűlésünk jegyzőkönyvének 84-ik lapján e) pont második bekezdése, zárójel közötti határozat, hogy az ismétlők vizsgája nagypéntek délutánján tartassák. Sem az ünnep fensége, sem a változó időpont, sem a taneredmény fogyatékossága nem erősítik a határozat életrevalóságát, az ünnepi lelki gyászt, áhitatosságot zavarja, a törvénnyel ellenkezik, a célt távolítja a határozat. Felkérem a tisztelt tanügyi bizottságot, hogy e tárgyban tegyen felterjesztést a közgyűléshez. A íiuk ügyes fa- és agyagmunkái, rajzai, a leányok hasznos és diszes kézimunkái, ékes bizonyságot tettek azon kitűnő szorgalomról, melyet főképen felmutattak: Bardócz Tivadar, Dávid Mária, Bardócz Tivadarné, Demjén Anna. A többi tanítónők is szép eredményt mutattak fel. Megvizsgáltam az egyház, illetve megvizsgáltuk az iskolai hivatalos könyveket, ezt aláírással igazoltuk. A rendellenességgel szemben figyelmeztetést alkalmaztunk azon reményben, hogy többé nem ismétlődik. Hivatalos eskü letételére meghívtam: Bardóczné Tresz Judit, Sebestjén Mária, Győző Molnár Imre, énekvezér, Darab Lajos tanítókat, illetve tanítónőket. Esperesi engedéllyel ideiglenes tanítók alkalmaztattak : Pálfán (lelkész), Csőszön, Magyaralmáson. Simontornyán a tanév nyári felében lelkész felügyelete alatt tanított, a folyó tanév végén túl nem alkalmazható, oklevél nélküli tanító Kocsis Sándor. A szegény, családos tanító ügyeinek rendezését türelmetlenül váró gyülekezetben, a tanügyi elnök úrral együtt kiszállnom kellett a békétlenkedők lecsendesítésére püspök úr sürgetése folytán. „Sovány falat" a 600 korona, két év alatti egyenlő részletben kiutalt végkielégítés a tanító részére és a 200 korona évi kegydij az országos tanítói nyugdíjintézettől. Intézkedtem, hogy az egyház a legméltányosabban és törvényesen elégítse ki a könyörületre méltó tanítót. Az állás okleveles egyénnel töltetik