A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

ségvetésekbe való felvétele sok egyházközségnél nehézséggel járna. — Az pedig, hogy átolvasás végett a lelkészek által az egyes példányok hivatalból adassanak át a tanítóknak, — ott ahol a kellő megértés, együtt érzés és szeretet hiányzik — csak uj viszálynak, civódásnak válnék nem kivánt kutforrásává. Hogy micsoda anyagi és erkölcsi eszközök válhatnának a ref tanítók között mutatkozó elégületlenség megszü'ntetőivé arra nézve, egyházmegyénk véleménye ez: a,., Anyagi tekintetben felsőbb egyházhatóságaink a rendelkezésükre álló összes eszközök felhasználásával hassanak oda, hogy a magyar tanítóság jogos követelése az 1893-IV t. cikkben foglalt fizetési osztályba sorozás tárgyában, előképzettsége és az általa végzett nag}

7 fontosságú cultur munka mérvének megfelelői eg, a méltányosság és igazság határain belől, tekintet nélkül az iskola jellegére, a magyar törvényhozás által teljesíttessék. Az 1893-IV. t.-c. 20 §-a kizárja ugyan az elemi iskolák — akkor még nem köztisztviselő tanítóit a fizetési osztályba sorozottak közül: de az 1907-XXVII. t.-c. 1 §-a a tanítókat köztisztviselőknek minősítvén, méltányos, hogy javadalmazás tekintetében a többi tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesittessenek. b., Az erkölcsi eszközökre nézve végtelenül kívánatos, hogy az összes hitfelekezetek