A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

— 15 — tettel magához ölelő, — ifjú feleséget boldogítani vágyó tanitója: Németh Gusztáv ur felett f. év máj. 7-én. A lévai kerületi gyűlésről haza jővén, részvét iratot küldtem az özvegynek az e. meg}

7e nevében. A kevésen kevés ideig is hü lélek többre bizassék Uránál-Istenénél! Tiszteletünk koszorúja övezze nevét! Főtisztelendő püspök urunkat és családját, mérlietlen fájdalommal kesergette meg az élők és holtak Istene, midőn f. óv junius 3-án felejthetetlen, kedves, felnőtt leányukat: Matildot, kiragadta ölelő karjaikból a halál. Vesztett remény, porladó, ártatlan nemes sziv sirja fölé, kegyelet fonta koszorúnkat helyezve, — jegyzőkönyvünkben s kivonaton fejezzük ki hódolattal részvétünket a főpapi családnál. „Mikor madárnak fészk éretalálsz, melyben vannak madárfiak ne vedd el az ő anyjukat" (;v. Mózes II: 6.:) Ezen szavakhoz hasonlóan kérő, sóhaj szállt, szállt az irgalom Istenéhez, midőn a kálozi papi család apró madárkáinak anyjukat láttuk, hosszú sorvadással haldokolni: „ne vedd el az 0 anyjukat"! Az lJr akarata s nem a mienk lett meg! Özveg}

7 lett férfi kora elején lelkésztestvérünk: Vargha Kálmáu ur, szeretett hitvestársát, a szel id asszonyt gj'ermekeiért magát feláldozó édes anyát: Osvald Vilmát 31 éves korában, 10 évi boldog házasság után, a koporsó hideg vánkosára fektette julius 5-ón nyugodni a sok szenvedés után. Öt árva apró gyermek zokogó panaszát hallgassa meg az árvák Istene! Julius 7-én történt temetésén, — lelkészek, tanitók, testvéri szivvel vigasztaltuk a fájdalom nyilaival sebzett férjet és at}

7át. Kérésemre a közgyűlés, legyen kegyes részvétét nyilvánítani.