A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. augusztus
— 49 — javadalma az állami tanitók fizetésének mértékét nem éri el, a hiányzó összeg azon egyházközségeknél, melyek a megfelelő anyagi erővel rendelkeznek, személyi pótlék czimén dijlevélben biztosittassék ; az adósegélyes egyházközségek pedig és egyáltalában azok, melyeknek kellő anyagi erejük nincs évi költségvetésükbe az 1912. évtől kezdve uj tételként, énekvezóri javadalmul — minden esetre csak az állami tanitók fizetése arányában, nehogy az 1907 XXVII t. cz. alapján már élvezett állami segély levonását vonja esetleg maga után — megfelelő összeget még az esetben is vegyenek fel, ha az most fedezet hiján kiszolgáltatható nem lenne is, vagy az egyetemes konvent adósegélyüket e cimen fel nem emelhetné 's uj adósegélyt nem adhatna is, hogy az adócsökkentési segélyek revizijóakor e költségvetés e tételére hivatkozni lehessen. 27. Az 1910. évi őszi kerületi gyűlés 177 pontja az egyházmegyékhez teszi le véleményezés végett a gazdasági tanács azon javáslatát, mely 7 szerint az egyházkerületben részint betegeskedés, részint egyéb ok miatt a tanításban akadályozott népiskolai tanitók helyetteseik dijazhatására megfelelő alap az államtól e cimen kérendő sególy 7ből létesíttessék. Egyházmegyénk sem a gazdasági tanács jayaslatát sem az 1907 évi szabályrendelet ide vonatkozó 13 pontjának rendelkezését nem tartja célravezetőnek. Nem tartja pedig azért, mert ez idő szerint alig hihető, hogy az állam
