A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. augusztus

— 48 — hogy a kezesség mellett adott kölcsönökről szóló adóslevelek között vannak olyanok, melyek a pénzkezelési szabályzatnak nem felelnek meg; amennyiben vagy maga az adós, — vagy egyik-másik kezese meghalt. Kérjük a nagy tiszteletű s tekintetes egyházmegyei gyűlést, méltóztassék intézkedni, hogy a hiányos kötvények a szabályzatnak megfelelő adóslevelekkel minél előbb kicseréltessenek, elejét vevón igy a pénztárt esetleg érhető veszteségnek. Tekintettel arra, hogy a kezesség mellett kiadott kölcsönök túlnyomó részben az egyházi hivatalnokokat terhelik, tisztelettel indítványozzuk : határozza el a nagy tiszteletű s tekintetes egyházmegyei közgyűlés, hogy azok az adósok, a kiknek az egyházmegyei pénztártól nyert kölcsönük jelzálogilag nincs biztositva, tartoznak tőketartozásukat a f. évi január 1-től kezdődőleg 10 év alatt egyenlő évi részletekben visszafizetni, — az évi törlesztés elmulasztása az egész tőke felmondását vonván maga után. Indítványunk mellett szól nemcsak a pénztár, — de az adósok érdeke is; mert a javadalmat élvező hivatalnok bizonyára könnyebben törlesztheti tartozását, mint bekövetkező halála után nem egyszer szegény sorsra jutott örökösei. De meg : múlván az évek, a kezesek is elhalnak, — esetleg anyagilag leromlanak, s a pénztárt könnyen érheti veszteség. Az egyházak évi járulékait feltüntető kimutatást vizsgálva — arról győződtünk meg, hogy vznnak gyülekezetek, melyek ,,Kegyadományok" cimén egy fillért sem szoktak a pénztárba küldeni. Igaz ugyan, hogy adakozásra — lóvén az a szabad akarat dolga — kényszeríteni senkit sem lehet; de talán méltóztassék mégis felhívni az egyházakat, illetőleg azoknak elöljáróit,