A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

— 8 -nagy Kálvin születésének négyszázados évfordulatát, a dicső reformátor működése helyén Genfben összegyűlvén népek és nemzetek képviselői, hitben buzgó egyházukat szerető áldozatkész egyesek, hogy ott áldják a mi Istenünket, a hol munkált az ő kegyelméből a törhetlen hithős! Valóban lélekemelő hatású lehetett a nemzetközinek mondható ünnepélyek egész sorozata, a melyben szép rész jutott a legerősebb Kálvinista magyai' egyháznak is, megjelenvén hazánkból mintegy 120-an, hogy nemzeti nyelvünkön tartott isteni tiszteleten bemutassák háláját a magyar református egyháznak a századok viharában véres küzdelmeiben megtartó jóságos gondviselésért Istennek, és feltüntessék nemzetünk és felekezetünk képviseletében kegyeletünket, áldó megemlékezésünket aziránt a nagy ember iránt, a kinek bámulatosan szervező lelke, puritán gondolkozásmódja leggyökeresebben megnyilatkozott évszázadokon át tartó erős hatással a magyar Kálvinista nép lelkületében, istentiszteleti szertartásaiban ós a gyülekezeteken épülő egyházalkotmányában! Hála Istennek és áldó kegyelet őrizze lelkünkben a nagy reformátor emlékezetét! . . . Nem akarok dogmatikai és egyháztörténeti vitás kérdések feszegetésével foglalkozni, de nem tudom visszatiltani lelkemben a megbotránkozás nyilvánítását a fölött, hogy akadt — találkozott egy református főiskola theologia tanári székén helytfoglaló; a ki épen a nagy Kálvin ünneplését előkészítő időben a tudományos kritika szabadalmának cége alatt nem tartotta ha másnak nem, legalább százezrek kegyeletét sértő ildomtalanságnak, bárdolatlan irállyal szerkesztett egyh. tört. függelékében gáncsoló, lebecsmérlő kifejezésekkel támadni merje annak a nagy egyháztudósnak érdemeit,