A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

— 25 -katedrájában folyó évi julus hó 4-én, a földön élő Kálvinista küldöttek s ünneplők sokasága előtt. Ilyen kettős kitüntetéshez járult a „honoris causa" doktorrá avatás. A közgyűlés fennen dobogó szivvel üdvözli Dr. Püspökét s óhajtja hogy igen sokáig, „világosítsa elménket, biztassa köztünk a félénket, a sérelmes sziveket kösse be" Istentől áldva! f) A fájdalom érzete rezgeti meg a szivek húrjait, midőn az esperesi jelentós azon lapjára tekint a közgyűlés, melyen mintha a veszteség fájdalom-könnyei csillognának. Az élőt delén, 1908. szeptember 14-én ölelte magához a halálos álom, e hiv barát, (Róka Lajos jámbor szelídséget követő, tudós lelkész, atyánkfiát, em. országos gyámoldai pénztárnokot. Az Ur választottai között leljen helyet, a beteg test rabláncaiból kiszabadult lélek! 1 909. január 22-én ismét gyászba öltözött az egyházmegye barátosi (Bibó Dénes 13 és fél évig egyházmegyei világi tanácsbiró ur halála miatt. A példás magyar gazda, a takarékos magyar ur, — mindig a vallásosság ünnepi ruháiban járó Kálvinista világi pap, — egyház fentartó egyik erős oszlop, minden téren — melyre állíttatott — egy ember, 74 életév után nincs többé ! Vigasztalni óhajtó részvéttel járul közgyűlés a kesergő családhoz, — hálás elismerés koszorújával a halasi temetőben nyugvó sírboltjához, — örök tisztelettel irja fel nevét jegyzőkönyvének lapjára. Bvissen hantolt sirban pihen folyó julius 12. óta (Bakos János buzgó fanitó, áldozékony családapa, szeretetre érdemes testvér atyánkfia. Teljesen osztozik közgyűlés Esperes ur búcsúzó szavaiban s az áryán hagyott családot vigasztaló testvéries óhajában. Az elhunyt jelesek érdemei, jegyzőkönyvileg megörökíttetnek.