A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

— 5 Nagytiszteletii és Tekintetes egyházmegyei közgyűlés! Az előttünk fekvő esperesi jelentés a fájdalom és bánat hangján emlékezik meg magyarzsákodi Hegedűs Sándor e. kerületi főgonőnokról, ki oly korán hunyta le munkában fáradhatlan szemét, — ki az ő tudományos munkásságának gyümölcsét hagyta legszebb, legmaradandóbb emlékként az utókorra, — az ő soha el nem évülő igaz érdemeinek elismeréséül. Ha most egy kegyeletes sóhajjal adóztunk is az O emlékének, — lehetetlen, hogv e jelentés tovább lapozása és olvasásánál, a mi — e téren elkényeztetett Ízlésünkkel is el ne ismerjük, hogy ebből a jelentésből megtanulhatjuk azt, miként kell teljesíteni kötelességet s miként kell szeretni egyházunkat. Im itt vannak 1904. évi egyházi törvényeink, melyekből világosan olvasható, hogy egyházaink részére 3 milliós kormánysegély lesz törvény által biztosítva., de ezen összeg a vallás- és közokt. m. kir. miniszternek utólagosan elszámolandó. Ez a kötelezettség miként egyeztethető össze a protestáns autonómiával, vagy az 1848. XX. t. cz. szellemével? azt az Önök belátására bizom. Ezen összeg mikénti felhasználása, — nézetem szerint — egyedül és kizáiólag a mi egyetemes egyházunk belső ügre. Ha sanyarú viszonyok között levő egyházaink ezen államsegélvlyel súlyos terheiktől némileg megszabadulnak, elérkezend az az idő, midőn egyházaink belső életét is megujithatjuk, mert a mostani működés csak administratió. A mi egyházi életünk lényege a bensőség. De azt kérdezhetné valaki: quid inris, quid consilii? Erről eszembe jut a Congregation union ez évi elnökének Rickett képviselőnek beszéde, melyet