A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 90 -Kálmán lelkész, a berhidai egyház képviseletében Csepy Miklós lelkész. Kutassy Ferencz előadó ismerteti az ügyet, mely szerint Vargha Kálmán volt berhidai, ez idő szerint Kálozi lelkész, egyházmegyénk közig, bíróságához intézett beadványában keresetet inditott a berhidai egyház elöljárósága ellen 650 drb. szőlőkarónak kiadatása iránt. Beadványában előadja, hogy ő a berhidai lelkészi ós tanitói lakhoz tartozó kerteket elválasztó élősövóny kerítésben nőtt akáczfákat — mely kerítés tudomása szerint a lelkészi lakhoz tartozik — levágatta, belőlük szőlőkarót csináltatott és azokat a lelkészi lakhoz illetve javadalomhoz tartozó szőlő karózására felhasználta. Ezen munkájában és a karókhoz formált tulajdonjogában Berbidán léte alatt öt senki nem háborgatta és ellene szót nem emelt. O ezeket a karókat elsőben hivatali utódjának óhajtotta átadni megváltás utján, de mivel a lelkész választás Berhidán sokáig húzódott, attól tartva, hogy tulajdonjoga kétségessé válik, vagy pedig a karók elvesznek: elakarta azokat szállítani. Az elöljáróság azonban mogbizottját eltiltotta a karók kiszedésétől, állitván, hogy azok az egyház tulajdonát képezik, hogy a kerítés a tanitói fundushoz tartozik, mivel az északi oldalon van, hogy a karók nagyrésze a temetőből való s végül, hogy ha a fát elégette volna, mint elődei, most nem kereshetné s legfeljebb a karócsináltatási költségekhez lehet neki joga. Ezen ellenvetésekre Vargha Kálmán azt mondja, hogy a karók az egyház tulajdonát nem képezhetik, mert a kerítés a kerthez tartozik, a kertet a lelkész használja, tehát a kerítésből vehető haszon is a kert haszonélvezőjét a lelkészt illeti. Különben is a keri-