A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 84 -­A vádbeli bűnös szerelmi viszony fönnállása mel­lett bizonyítékot szolgáltat a vádlott védekező nyilat­kozatában foglalt azon beismerés is, hogy neki Rozs Istvánné az ő legbensőbb családi életökből olyan titkos dolgokat is elbeszólt, amit csakis a legbensőbb sze­relmi viszonyban élő egyének közölhetnek egymással. A vizsgálat adataiból és a válóperben meghozott birói Ítéletekből ugyan nem állapitható meg azon tény, hogy Józan István Rozsnéval házasságtörést követett el, de az egyházi törvények 301. §-nak 3. és 10, pont­jában meghatározott vétségek tényálladékához annak bizonyitása nem is kívántatik meg, de attól eltekintve, az előadottak szerint bőséges bizonyíték van arra nézve, hogy vádlottnak azon cselekménye, hogy Rozs István­nét az esperesi megintés daczára is éjjel hajnali órák­ban és olyan időben, amikor a háztartási teendők el­végzése miatt arra szükség nem is volt, mert házve­zetőnét tartott, mégis házához járatta ós hosszabb ideig magánál tartotta a közerkölcsisóget sértette meg ós azáltal, hogy azon viszony a válóperben történt tanú­kihallgatások által közbeszód tárgya lett, abból nemcsak közbotrány származott, hanem vádlottnak mint kán­tortanítónak egyházias tekintélyét még a saját tanít­ványai előtt is a legnagyobb mértékben lealacsonyította úgyannyira, hogy a saját beismerése szerint is nem volt képes iskolájában a kellő fegyelmet fönntartani és annak hiápya miatt nem volt képes kellő tanítási eredményt sem felmutatni és ennélfogva kétségtelen, hogy vádlott a kántortanitói állásra méltatlanná lett és különösen Falubattyán községben annak betöltésére képtelen is. A vizsgálat alkalmával kihallgatott Pajor Istvánné, Csonka Mihályné és Miklós Géza tanuknak, valamint

Next

/
Thumbnails
Contents