A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

12 — ságban, elszigeteltségben élt a személyzet, — ma kötelességének és hivatásának magaslatán álló testület, mel}

r akár mint szak, akár mint társadalmi tényező, mind nagyobb elismerést viv ki magának és tényezőül tekintetik az államalkotó gépezetben is. Én minden evang. szerint reformált tanitó kezében egy jól megirt magyar történelmi könyvet szeretnék látni, melynek egyik első lapjára a bizalom, másodikra a kötelesség legyen irva s e kettő között agy állapítani meg a mérleget, hogy minden nevelésre bizott gyermeknek, nemre való tekintet nélkül szivébe csepegtetné azt, hogy ez a föld azért magyar, mert ezer év óta magyar ember vére öntözte, és azért magyar, meí't ezer év óta magyar ember arczának gyöngye lmllt reá! Nagyt. és Tek. e. megyei Közgyűlés! Tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy én ma programmot mondok, — nem! — Az én jogaim és kötelességeim az 1893. évi deczember 27-én királyi szentesítést nyert törvényeink .158. §-á,ban megirvák és én ahhoz semmit nem tehetek, abból semmit el nem vehetek. Ezen kivül egyházam érdekében csak egy törvényt ismerek, mely igv hangzik: ,,salus rei piiblicae suprema lex"! Teljes tudatában vagyok annak, hogy ősi dicsőségünknek 200 évesnél hosszabb küzdelmében becsülettel megtépett és meghordozott zászlója alá esküdtem, melyen ez a felirat olvasható: „Istenért, hazáért és a szabadságért"! Nagvt. s Tek. e. megyei Közgyűlés! Istenem, o«/ Oi/ Oi/ 7 hazám ós egyházam iránti kötelességeimnek lelkesedéssel nézek eléje, örömmel hajlok meg a bizalom előtt, mely engem e helyre parancsolt; — lehet, hogy