A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 40 — (Boné Gézára! Római kath. anya szülte s dajkálta, — református apa nevelte s taníttatta a székesfehérvári róm. kath. főgymnáziumban, és még sem engedte magát a vallási tudományok szele által — ingadozó nádszálként — ide s tova hajlíthatni, hanem apáinak ősi hitét mindvégig megtartotta. — Magasabb tanulmányai folytatásában mint ifjú, ugy örvendezett az ő ifjúságában, hogy a léhaság szennye nem tapadt lelkéhez, — mint egy kegyes József bölcs, erényes, Istenfélő volt, vallásos érzülete sugallta, hogy az „Isten mindenekért ítéletre von". — Mint a választott nemzetség sarja, az első hivő szóra hűséggel forgolódott az Ur oltára körül, — fiatal tisztviselő korától mint a székesfehérvári gyülekezet elöljárója, — 42 éves korától mint egyházmegyei gondnok, — 61 éves korától mint konventi rendes tag. — Mindig ott volt a Krisztus egyházát épitő munkások, — a hitet védelmező és megtartó apostolok között elől, és pedig az elsőséggel járó szent kötelmek tudatával: mint mindeneknek szolgája. — A kötelességtudás, a Krisztus ügj^éhez halálig kitartó hűség, nem engedték nyugodni a veszélyes kór által megtámadott roskadozó beteget, élete sem volt drága, csakhogy elvégezhesse a szolgálatot — mint a nagy apostol, midőn a mult év őszén tartott e. kerületi gyűlésen helyettes elnöki székén, — fájdalom! hatt}

7u dalként, megnyitó beszédét elmondotta. Ha a szent közügy, a segélyre szorult szegény, a pártolásra méltó hivatali munkás nemes szivéhez fordult, — a kérő, a zörgető, nem talált nála zárt ajtóra. Nem megy feledésbe (Boné Géza neve, — nem töröltetnek el jótéteményei, melyeket cselekedett az ő Istenének házával és a hitnek cselédeivel. — Neve emlékezetben, emlékezete áldott leszen!