A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— 38 — ber, „ki az Isten beszédének ama tiszta tejét kivánja, és általa nevekedik abban a ki fő : a Jézus Krisztusban". „A hit hallásból vagyon, a hallás pedig Isten igéje által". — Nincs tehát teljes, korlátlan szabadságunk aiTa — kik a Jézus nevébe kereszteltettünk, hogy ki-ki magának ilyen- vagy amolyan hitet alkosson. Isten igéjének hallgatása, az Írásoknak tudakozása az a forrás, melyből a ki merít, nyer hitet, nyer tudást az Isten dolgaiban és nem megy máshova meriteni. — Nagy, sőt főboldogság az a hívőre, ha a Jézus tudományát vallva, elmondhatja az apostollal: „tudom kinek hittem" ! A hit a belső embernek, a felópitett lelki háznak dolga levén, hogy az világ világossága legyen, szükség, hogy jó cselekedetekben mutassa meg életét, — mint az apostoli intés serkent: „a ti hitetek mellé ragaszszatok jóságos cselekedeteket", — és ebben a munkában megrestülnünk nem szabad. A mint igaz az, hogy „hit nélkül lehetetlen dolog, hogy valaki Istennek kedves lehessen", ugy igaz az is, hogy „a hit jó cselekedetek nélkül meghalt állat". Ezen igazság kötelező ereje alól nem vonhatja ki magát senki, — nincsen közöttünk személyválogatás, palást vagy polgári mez, — királyi bibor vagy koldus darócz takarja-e emberi gyarlóságunkat. Mint választott nemzettség mindnyájan vettük a köteleztetést: hogy építsük a Krisztus testét az anyaszentegyházat, — mint királyi papság vettük a köteleztetést, hogy nem szógyenlve a Krisztus evangéliumát, praedikáljuk azt — ha kell — még a háztetőki'ől is, ha szinte bolondság lenne is az a hitetlen nemzettségeknek, — vettük a köteleztetést, hogy a mennyiszer csak lehet