A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. július

— 5 — iránt szerzett igen nagy érdemeit, dicső emlékét, jegyzökönyvében megörökíteni határozza. 3. Ugyancsak em. gondnok ur megnyitó beszédében fölemiitette, miszerint egyházmegyénk lelkészi karát egyik díszétől. Nesztorától fosztotta meg a halál néhai id. Kutasy Ferencz, volt mezőkomáromi nyugalomba lépett lelkész halálával. Az egyházmegyénket többféle minőségben, hosszú időn át hűségesen szolgált férfiú emlékét em. közgyűlésünk, jegyzőkönyvében megörökíti. 4. Esperes úr megemlékezvén arról, hogy em. gondnokunk, Bóné Géza úr ő méltósága, gondnoki hivatalát immár húsz év óta viseli buzgó odaadással s az egyházmegye nevében köszönetét fejezi ki hosszú, hűséges működéseért, az egyházmegye nevében szívesen üdvözli. Em. gondnok úr a megemlékezést szívesen fogadja s további működését — a jó Isten segedelmének reményében — szívesen igéri. 5. Olvastatott esperes úr következő évi jelentése : Nagytiszteletü és Tekintetes egyházmegyei Közgyűlés ! Országos egyházi törvényünk kötelezi az esperest, hogy egy maga mellé vett társsal, az egyházmegye minden egyházát évenként meglátogassa. Ennek a kötelességnek eleget tettem e folyó évben is, Isten segedelmével úgy, hogy nagytiszt. Szűcs Dezső tanügybizottsági elnök úrral együtt, május hó 20-án kiindulva, kétszeri hazatéréssel, junius hó 12-én végezve az egész egyházmegye minden egyházában teljesítettük az úgynevezett kánoni vizsgálatot. A hivatkozott törvény 165. §-ához alkalmazkodva, kiterjesztettük figyelmünket : I. Az egyházak beléletére, vallás-erkölcsi állapotára, s lelki édes örömmel van szerencsém jelenteni, hogy a gyülekezetek lelki vezérei, egyenként és általában, igyekeztek az elmúlt évben is megfelelni hiven — nemes kötelességérzettel lelkészi hivatásuknak.