A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

5 visszaszerzést támogatták. De idegen területek és idegen népek hódítási szándéka még gondolatban sem vezetett bennünket. És távol inaradhattunk-e teljesen abból az új keresztes háborúból, a mely a határaink mellett felvonult és az európai évszázados keresztyén kulturák megsemmisítésére törő vörös veszedelem elhárítására vállalkozott, — vájjon nem tagadtuk volna-e meg ezeréves multunkat, a mely az európai kulturák szakadatlan védelmezése volt az ázsiai hordák ellen, — hogy ha ölbe tett kézzel nézzük, hogy ez a vad, istentagadó áradat elárassza Európát, és elsöpörjön bennünket is, mint a vihar az útjában álló fát. A természetes életösztön, és történelmi hivatásunk átérzése jelölte meg a helyünket. Honvédségünk közel egy évig vett részt szövetségeseink oldalán az orosz szörnyeteg elleni háborúban igen nehéz viszonyok között és igen súlyos veszteségeket szenvedve, de becsületesen és elszántan küzdve az ellenség sokszoros túlerejével szemben. Ebben a hősi küzdelemben becsülettel vették ki részüket egyházmegyénk fiai is. Nagy volt a veszteségünk és fájdalmas kegyelettel gondolunk mindazokra, akik életüket áldozták a haza jobb jövőjéért vagy akik hadifogságba kerültek. így fájdalmas kegyelettel gondolunk ma is az egy éve hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes urunkra, az önként vállalt kötelességteljesítés és hősiesség örök példaképére. Egy év távlatából is érezzük azt a nagy veszteséget, amelyet az Ő halála jelentett nemzetünkre, — de ugyanakkor éreznünk kell az О hősi halálának felemelő és a nemzet erkölcsi értékeit gyarapító jelentőségét is. Kérem a t. Közgyűlést, hogy elesett hőseink iránti kegyeletünknek néma felállással adjunk kifejezést. (A közgyűlés tagjai felállva egy perces néma csenddel áldoznak a hősök emlékének.) Tisztelt Közgyűlés! A háború mindig hullámzani szokott, annak kimenetele mindig bizonytalan. Lehet, hogy még sok megpróbáltatást kell nekünk is kiállani. De bármit rejtsen is az idő méhe részünkre, jöjjenek bár reánk igen nehéz napok, — de ha nemzetünk félretesz minden széthúzást és összetart és fegyelmezetten fenntartja a belső rendet, akkor nem lehet akkora csapás, amiből nem lenne feltámadás. Csak rendületlenül bízzunk a jóságos Isten megtartó kegyelmében és az О kiengesztelő jóságába vetett hittel álljuk az esetleges csapásokat is, — erős lélekkel, példát mutatva a kishitűeknek. Ebben nagyszerű példa áll előttünk főméltóságú Kormányzó urunk személyében, akit nem tört meg a meghozott legnagyobb családi áldozat sem, — aki erős lélekkel bízik nemzete jövőjében és bámulatos optimizmussal és kötelességtudással végzi óriási felelőséggel járó munkáját. Pedig Kormányzó urunk ebben az esztendőben 75-ik életévét töltötte be. Ezt a ritka évfordulót nagy szeretettel, bensőséges ragaszkodással és a gondviselés iránti hálával eltelve ülte meg az egész nemzet. Úgy gondolom t. Közgyűlés,