A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

Főtiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Szét kellett volna már apró darabokra robbannia korhadt földünknek, ha a két részre szakadt, megőrült embervilágra volna bízva a föld sorsának intézése ; ha nem volna Isten. De Isten öröktől fogva van és lesz mindörökre, ki a roppant mindenséget teremtette, fenntartja és igazgatja. Az Uré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. (Zsolt. 24:1.) Ebben a soha meg nem dönthető igazságban van a mi vígasztalásunk, bátorságunk és nyugodalmunk a rettenetes időkben, midőn naponként ezerszámra pusztul a szárazföldön, tengeren és levegőben az emberélet, ömlik a drága embervér. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Isten a mi oltalmunk és erősségünk. (Zsolt. 46:3, 2.) Házunk, hazánk és egyházunk védelmében a mi Istenünk megsegít minket és ránk hozza a békés, boldogabb jövőt. Kegyelmének, gondviselő jóságának bizonysága a mult esztendei közgyűlésünk óta eltelt idő, a melyben mindnyájan elbírtuk terheinket, elviseltük megpróbáltatásainkat, elvégezhettük munkáinkat és most, a számadás idején elmondhatjuk, hogy nem munkálkodtunk hiába. Mielőtt munkáinkról beszámolnék, azokra a hős testvéreinkre gondolok, akik hazánkért és érettünk a legnagyobb áldozatot hozták : életüket adták. Akik halálos álmukat nem álmodhatják az édes haza földjében, hanem ott pihennek a ránk nézve ma már idegen földben, ahol sok ezer év előtt ott élő és nehéz harcokat vívó elődeink poraival olvadnak eggyé drága poraik. Legyen áldott a föld, mely nyugalmat ad szétroncsolt szivüknek, legyen áldott a madárdal, mely századokon keresztül évről-évre a feltámadást hirdeti felettük. Legyen áldott az imádság, a könny, a sóhajtás, mely itthon emléküket őrzi és legyen áldott az Isten, ki a feltámadás reggelét egykor elhozza reájuk.