A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

8. Tárgyalja a közgyűlés az Esperes úr következő jelentését : Nagy tiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Sokszor megszomorodik a lelkem, ha megakadnak szemeim a Szentírás szaván : „Megbáná azért az Űr, hogy teremtette az embert a földön." (I. Móz. 6, 6.) Mennyi gonoszságnak, romlottságnak, az emberi szív mennyi álnokságának kellett elborítani a földet, hogy az Úr szivében ilyen bánkódást támasszon I El is határozta az Úr, hogy eltörli az embert a földnek színéről. És felhők szakadtak a földre, fölfakadtak a nagy mélységek minden forrásai, és vízözön pusztított el minden életet. Csak egy, az Ür szavára bárkát építő család kerülte el a halált, az istenfélő Nőé házanépe. Ma vérözön borítja el a földi világot, rettenetes fegyverek pusztítják, öldöklik a drága emberéletet Istenben hívő nemzetek fiai vívnak élet-halál harcot az Istent tagadó, templomokat pusztító, Isten szolgái vérében taposó, újvilági pogányokkal. De ma is van egy bárka, ahol menedéket találnak, kik az Úrban bíznak, a Krisztus Anyaszentegyháza. Mi, a ma élő nemzedék, a véres idők tanúi, tapasztaljuk igazán, hogy mennyi áldás árad a Krisztus Anyaszentegyházából az emberek küzdelmes, szomorú életére. Kívül a nagyvilágban tombol a vihar, ömlik a vér és pusztul az élet, az Anyaszentegyházban pedig pihen a szív és megújul a lélek. „Jobb egy nap a Te tornácaidban, — óh könyörgést meghallgató, — hogysem ezer másutt. Inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában. {Zsolt. 84, 11.) Mennyi istenfélő ember pusztult el a világ legvéresebb birodalmában, ahol a gonoszok sátora van 1 Mi lett volna édes Hazánkkal és nemzetünkkel, mi lett volna magyar református Sionunkkal, ha gondviselésszerű férfiak meg nem előzik a keleti istentelen tömegek ránk törését. Megismétlődött volna a tatárpusztítás minden borzalmasságaival. Temetővé lett volna az édes Hazánk ! Adja a jóságos Isten minden áldását és kegyelmét szeretett Kormányzó Urunkra és a nagy német nemzet dicső Vezérére, kik eszközök voltak a mindenható Isten kezében Hazánk és Európa népei megmentésére. Eszembe jut, amit a Jelenések írója mond : „Láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa és egy nagy lánc a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán és megkötözé azt ezer esztendőre. (Jel. 20, 1, 2.)