A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. október

5 A komáromi református egyházmegye az idegen járom alól felszabadult testvér megértő és a szivek mélyéig átérzett szeretetével öleli keblére ez újonnan felszabadult testvéreinket s ezek között az 500.000 magyar református lelket, akiknek a magyar ref. egyházba való tényleges visszatérése — habár lélekben sohasem szakadtak el tőlünk — hatalmasan meg fogja növelni egyházunk súlyát és tekintélyét. (Lelkes éljenzés.) — Örvendő lelkünk azonban aggódva tekint határainkon túl maradt testvéreink felé, akiknek golgotajárása nem szűnt meg s akikkel szemben a kegyetlenkedések annyira fokozódtak, hogy tömegesen hagyják el családi fészküket, minden földi vagyonukat és jönnek át a határokon. De egyben bízhatunk a jóságos Isten hatalmában, aki nem hagyja el őket sem s bízhatunk abban, hogy rövid idő alatt ők is visszatérhetnek édes hazánk ölére. Majd indítványozta, hogy a területek visszatérésével kapcsolatban üdvözölje a közgyűlés hódoló táviratban a Kormányzót és fejezze ki elismerését Teleki miniszterelnöknek és Csáky külügyminiszternek. Az indítványt a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Nagy Nándor gondnok ezután így folytatta. — Ügy érzem, hogy e helyről az egész egyházmegye mélyen átérzett részvételével kell megemlékeznem arról a nagy, tragikus csapásról, mely a jóságos Isten kifürkészhetetlen rendeltetése szerint Esperes Urunkat és családját érte, kedves, szelídlelkű Imre fiának elvesztésével. Az egyházmegye mélyen átérzett részvétét fejezte ki lelkészelnöktársának a gondnok, akinek megemlékezését a közgyűlés'tagjai együttérzésük kifejezéseképen állva hallgatták. Kegyeletes szavakkal áldozott ezután Sándor Benő negyedi lelkésznek, az egyházmegye húszéven át odaadóan munkálkodó tanácsbírája emlékének, melyet a közgyűlés jegyzőkönyvében örökített meg. — Meg kívánok emlékezni, — folytatta a gondnok, — egy nagy évfordulóról : ebben az évben volt 350 éve annak, hogy Károli Gáspár gönci ref. esperes Vizsolyban kinyomatta és kiadta a telj'es Szentírás magyar fordítását. Ez a Biblia 350 év alatt száz kiadást ért el s így joggal mondhatjuk, hogy a legelterjedtebb magyar könyv. Méltán megérdemli a „szent öreg", hogy emlékéről mi is kegyelettel emlékezzünk meg, Beszéde további során nagy örömmel említette fel, hogy az ORLE és az ORPSz ez évben az egyházmegyében, Komáromban tartotta meg országos konferenciáját és nagygyűlését. E gyűlések nagy lelki élmények voltak azok számára, akik azokon résztvettek és meg van győződve, hogy mély nyomokat hagytak maguk után. E helyen is hálás köszönetet mond az ORLE és ORPSz vezetőinek a komáromi rendezésért. Ezután felhívta a lelkészeket, tanítókat és presbitereket az egyház javára kifejtendő munkálkodásra s üdvözölve a megjelenteket, megnyitotta a közgyűlést, mely lelkes tetszés-