A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. október

11 Úr, a magyarok megtartó Istene főméltóságú Kormányzó Urunkat, vitéz nagybányai Horthy Miklóst, aki isteni rendeltetését, már eddig is híven betöltötte. Életére, további munkáira kérjük Istenünk áldását. De imádkozzunk azokért a magyar véreinkért is, akik idegen hatalom uralma alatt, talán rabsorsban fájó sóhajtást küldenek az édes Hazához és könnyeket hullatva imádkoznak a megszabadító Istenhez. Munkáját a mi Istenünk nem szakítja félbe. És ha az árvák közül sokakat már megszabadított, gondja van a többire is és elhozza a szabadulásuk óráját. Ebben a reménységben gondoljunk rabságban maradt, drága véreinkre és kérjük a jó Istent, hogy erősítse meg őket további sorsuk hordozásában. Kötelességszerűleg is, de szivünk szerint is köszöntjük az amerikai magyar református testvéreinket egyházi életük ötven éves fennállása idején. Mikor a fiak a szülői háztól távol vannak, hogy megszerezzék kenyerüket, egyedül a maguk erejére vannak utalva és ha azt az erőt az Istenbe vetett hit nem táplálja, az összetörik és kimerül. Hogy Amerikában élő magyar református testvéreink az idegen világban egyházakat tudtak szervezni és ötven év óta már fenntartani, az Istenbe vetett hitüknek és református magyar anyaszentegyházunkhoz való hűségüknek nagy bizonysága. Kapcsoljon hozzájuk az emlékezés, a hála és a szeretet. A rokoni szív minden szeretetével és bámulatával gondolok a lélekszámban kevés, de Istenbe vetett hitben, bátorságban erős finn testvérekre, akik a rájuk törő óriási orosz haderővel úgy szembeszálltak és a támadásokat úgy megállították, hogy végre is a túlerő kénytelen volt tenger áldozat után velők békét kötni. Nem tudhatjuk, meddig áll fenn az európai mai térkép, de az bizonyos, hogy a kis, de hőslelkű finn nemzetnek azon mindenkor helye és hazája lesz. Ez a kis nemzet a világtörténelembe örökre beírta nagy nevét. S hogy ezzel a kis nemzettel vérben, hitben, fajszeretetben, igazságérzetben testvérek vagyunk, legyen érte dicsőség a világ sorsát intéző és nemzeteket teremtő Istennek, A Dunáninneni Református Egyházkerület Komáromban tartott utolsó üléséből üdvözlő táviratot intézett a Kormányzó Ür Ő Főméltóságához, melyre a következő válasz érkezett: 7042/1939. A Kormányzó Űr Ő Főmé/tósága a Dunáninneni Református Egyházkerület Közgyűlése nevében a t. Elnökség által táviratilag előterjesztett hazafias üdvözlésért meleg köszönetét nyilvánítani méltóztatik. Erről van szerencsém a t. Elnökséget értesíteni. Budapest, 1939, évi december hó 6. napján. Uray s. k. A Dunáninneni Református Egyházkerület t. Elnökségének Komárom, Ugyanazon utolsó egyházkerületi közgyűlésünk üdvözlésére a következő