A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

8 4. Tárgyalja a közgyűlés az esperes úr következő jelentését: Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! A babiloni király arany állóképet csináltatott és felállíttatta a Dura mezején. Megparancsolta a népeknek, nemzeteknek és nyelveknek, hogy mihelyt meghallják a kürtnek szavát, boruljanak le az állókép előtt és imádják azt. Aki nem engedelmeskedik, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe. Mindenki engedelmeskedett, de három zsidó ifjú nem borult le az állókép előtt. Bevádolták a királynál, aki határtalan haragra gerjedt, maga elé rendelte őket és a szemükre vetette : szántszándékból nem tiszte­litek-e az én istenemet és nem imádjátok az arany állóképet? Mihelyt halljátok a kürtnek szavát, leboruljatok. De ha nem, bevettettek az égő, tüzes kemencébe és kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimből? Azt felelték: A mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből és a te kezeidből is óh király, kisza­badít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, hogy mi a te isteneid­nek nem szolgálunk és az állóképet nem imádjuk. Bevettettek az égő tüzes kemencébe, de nem fogott rajtuk a tűz, sértetlenek maradtak. A király ámultán kiáltott fel: Áldott ezeknek Isten, nincs más Istene, aki így meg­szabadíthasson. Mikor a világháború végetért és a diadalittas nagyhatalmak diktálták a békeszerződéseket, álnok árulók hamis adatokkal támogatott tanácsára az egységes Magyarországot darabokra szaggatták és minket megkérdezé­sünk nélkül a csehszlovák állam kötelékébe osztottak. Mi is bevettettünk akkor a kínok tüzébe, a megaláztatások és gyötrelmek égő, tüzes kemen­céjébe. Kényszeríteni akartak arra, hogy a demokráciának hamisan neve­zett bálványképet, mely valósággal a cseh faj korlátlan uralma volt, szár­mazásunk, nemzetünk, magyar voltunk megtagadásával, leborulva imádjuk, A három zsidó férfiú pillanatokig volt az égő, tüzes kemencében, a mi megpróbáltatásunk húsz esztendeig tartott. De mi is hívek maradtunk és egyedül a mi Istenünket szolgáltuk. És minket is megszabadított az igaz­ságos mindenható Isten. Visszakerültünk édes magyar hazánkhoz. Tudtuk, hogy a csonka hazában maradt véreinket kifosztották, tőlük erőt felülmúló hadisarcot követeltek, nekik az elszakított részekről kiüldözött, vagy el­menekült többszázezer magyar családokat kellett eltartani, a mi visszacsa­tolásunkkal járó katonai, közigazgatási sok, nagy kiadásokat fedezni és mégis már az első pillanatokban megmozdult véreink szerető szive és jó­tékony adományokkal siettek a mi segítségünkre. Hát van-e lelke annak, aki panaszkodni mer amiatt, hogy visszakapcsolódunk magyar testvéreink életébe és ezentúl megosztjuk a magyar nemzet gondjait és szegényes sorsát.

Next

/
Thumbnails
Contents