A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

56 új adókulcs megerősítését az em. közgyűléstől nem kéri. A történtekből az egyház vezetősége azt a következtetést vonja le, hogy az egyház vezetésére hivatott szervek úgy a presbitérium, mint az egyházközségi közgyűlés nem bírnak azzal az önállósággal és felelőséggel, amit az egyház életének irányítása feltétlenül megkíván, ily körülmények közt az egyház vezetősége az egyház életéért és fejlődéséért személy szerint vállalni a felelősséget a legnagyobb lelkiismeretlenségnek tekinti, éppen azért az egyházközségi közgyűlésnek a kölcsön felvételére s az új adókulcsra hozott határozatát, valamint a presbitériumnak azt a döntését mely szerint a kölcsönre és az új adókulcsra vonatkozólag az egyházközségi közgyűléssel szembe nem helyezkedik, megfelebbezi és kéri az egyházmegyei közgyűlésnek a legmesszebbmenő intézkedését szükség esetén még az 1904. évi E. T. I. t. c. 47. §. alkalmazását is. Mivel az egyházközség szükségleteit úgyszólván csak adóból fedezi, mivel az egyháznak tetemes adóssága van, megérthető, hogy a kert kerítésére előirányzott 500 pengőt, valamint az újabb 1000 pengő kölcsönt vállalni nem akarja. Hogy a dunaradványi gyülekezetben meg van a megértés, mutatja az a tény hogy a közgyűlés már is felhatalmazta a presbitériumot, hogy azt az összeget, amivel Borza Zoltán az egyháznak tartozik, minden további megkérdezés nélkül a kerítés céljára fordíthatja. Az egyházmegyei közgyűlés a következőket határozza: 1. Ugy a lelkésznek, mint a tanítónak belsősége bekerítendő részletekben aszerint, amint azt az egyházközségi pénztár állása lehetővé teszi. 2. A presbitérium tartozik a tetemes adóhátralékok behajtására a szükséges lépéseket azonnal megtenni. A halaszthatatlan kiadások teljesítésére a presbitérium az I. t. c. 16. §. d) szakasza értelmében 1000 P kölcsönt felvehet, mely összeg fedezésére az adóhátralékok szolgálnak. 3. A presbitérium által készített új adókulcsot nem erősíti meg, az egyházmegyei közgyűlés a III. t. с. 11. §.-ban leírt esetet állapítja meg Dunaradványon, mivel az egyházközség az egyházmegyei közgyűlés 1937. évi határozatának nem tett eleget, azért a közgyűlés Vágó Ede és Banai Tóth Pál tanácsbírókat küldi ki Dunaradványba, hogy a III. t. с. 11. §. utasítása szerint az egyház részére adókulcs javaslatot készítsenek. Ezt az adókulcsot folyó évre az egyházmegyei elnökség erősíti meg s helyben-