A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

30 Mély tiszteletteljelentem, hogy egyházmegyénk tanítósága 1939 június 8.-án tartotta meg rendes évi közgyűlését, arra való tekintettel, hogy édes hazánkhoz boldogan visszatértünk, az egyetemes magyar ref. életbe belekapcsolódunk alázattal kérjük egyházmegyénk és ezen keresztül egyházkerületünk vezetőségét, hogy mint az elnyomás gyászos emlékű idejében, ugy ezután is a ref. tanítóság érdekeit istápolni szíveskedjék. Tekintettel arra, hogy egyházmegyénknek tudomása van 20 éves elnemzetlenítő törekvések ellen kifejtett nemzetmentő munkánkról leghivatottabbnak tartjuk arra, hogy ezen munkánk fölött igazságos bírálatot mondjon, kérjük ennek jegyzőkönyvi megállapítását, mert a ref. tanítóság ezt ismeri el valódi igazolásának. Mikor a közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy a tanítóság szerzett jogaihoz mindenben ragaszkodni kiván; ebbeli törekvésében az egyházmegye szives támogatását kéri. Amikor további munkánkat hazánk és egyházmegyénk javára minden képességünk kifejtésével felajánljuk, egyházmegyénk további jóindulatát és pártfogását kérjük. Komárom, 1939. VII. 20. Kiváló tisztelettel: Nemesik Béla a tan. test. elnöke. A közgyűlés a tanítóegyesület elnökének jelentését tudomásul veszi, kimondja és megállapítja, hogy az egyházmegye tanítósága a 20 éves megszállás alatt nemzeti és hithű magatartást tanúsított. 11. Tárgyalja a közgyűlés a belmissziói bizottság következő jelentését: A belmissziói bizottság jelentése. Az egyes gyülekezetekből beérkezett jelentések alapján az elmúlt évben végzett gyülekezeti belmissziói munkálkodásról a bizottság az alábbiakban tesz jelentést. Az elmúlt év őszén nemzeti életünkben bekövetkezett örvendetes változás: az anyaország körébe valő visszatérésünk sok tekintetben befolyásolta gyülekezeteink külső és belső életmegnyilvánulását. Összejöveteleknél és az ünnepségeknél előtérbe került erősen kihangsúlyozva a nemzeti vonás. A nemzeti ünnepségek sorozata mintha egyidőre háttérbe szorította volna a gyülekezetek belmissziói tevékenységét, a belső építés munkáját. A gyülekezetek lelkipásztorainak jelentéséből az tűnik ki, hogy a nemzeti öröm fellángolása