A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. december

10 adta vissza lelkét imádott Teremtőjének. Negyvennyolc évig szolgált egyházmegyénk területén, a szapi, megyercsi, jókai egyházakban. Nemcsak hivatalos munkáit végezte, hanem híveinek tanácsadó atyja és egyházának bölcs építője volt. Emlékét őrzi a jókai új templom, mely az eljövendő századokban hirdetni fogja a mai idők református népének a cseh uralom idején is megnyilvánuló hithűségét és áldozatkészségét. Sokat küzdött és sokat szenvedett, de hű volt a halálig. Legyen áldott a föld, mely porait takarja. A testvér Barsi Egyházmegyét megrendítő csapás érte 1938. május hó 24.-ikén, mikor váratlanul elszólította a földön élők sorából a mindenható Isten Antal Gyula lévai ref. lelkészt 42 esztendei földi élet után. Fajának és egyházának kiválóan hasznos szolgálatokat tett a városban, hol mint a város bíráját felekezeti különbség nélkül tisztelték és szerették. Ennek a kiváló embernek elvesztése felett egyházmegyénk nyilvánítsa őszinte részvétét a testvér Barsi Egyházmegye közönsége előtt. Komáromban a községi iskolában volt egy kiváló igazgató-tanító, akinek az osztályából a legkiválóbb fiaink kerültek a további iskolákba. Lakatos Károly községi elemi iskolai tanító neve fogalom volt, működése csodás volt és tanítványai bámulatosan állták meg a középiskolában helyüket. Ez a kiváló ember, ki 77. esztendős korában elköltözött oda, hol a becsület mezején elesett fiai már várták őt, az Úristen hívó szavára 1938. augusztus 31.-én. Nemcsak a komáromi egyház, hanem az egész egyházmegye méltán sirathatja a kiváló tanférfíút, kinek emlékezetét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben és özvegyének fejezzük ki őszinte, igaz részvétünket. * Az 1938. év január hó elsején nyugalmaztam a maga kérelmére Boross Kálmán kamocsai lelkész urat, akinek az országos hivatal a nyugdíjat ki. is utalta. Egyházmegyei közgyűlésünk tagjai között alig lehet valaki, aki ennek a munkában megfáradt, de egyházához minden időkben lángoló lelkesedéssel, ragaszkodó lelkészünknek nevét és érdemeit nem ismerné. A szókimondás és igazság embere volt, akinek sokszor kellemetlensége volt abból, hogy érzéseinek s gondolatainak mindenkor mindenki előtt nyíltan kifejezést adott. Sokszor félreértették az emberek, legnemesebb és legszentebb törekvésében is. De az a jó Isten, aki a szivekbe lát, látta, hogy ez az ember mindenkor az igazsághoz ragaszkodott; Tartsa meg az Úr életét és egészségét, hogy szerettei körében boldogan élvezhesse a méltán megérdemelt nyugalmat! A megüresedett lelkészi állások betöltése iránt a szükséges intézkedéseket mindenütt megtettem, s megválasztattak rendes lelkészekül: Martosra Vecsey Viktor volt g.-szt.-györgyí lelkész, ki martosi állását 1937. nov. 24.-én foglalta el. A választás ellen Ötvös István k. ifj. és 12