A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. szeptember

ô Szünet után az egyházmegyei Gondnok úr a következő megnyitóbeszédet mondta el: N. É. K. A nagy filozófus költő, Madách azt mondja halhatatlan művében, Az ember tragédiájában, hogy: nem az idő halad, hanem mi változunk! Utolsó összejövetelünk óta egy év telt el. És vájjon változtunk-e, mássá lettünk-e, nemcsak test szerint, de lélek szerint is? Erősödött-e bennünk a jóságos, kegyelmes Istenünk iránt való hit, jobban szeretjük-e a bennünket bűneinktől megváltó Krisztust, és megtettünk-e mindent azért, hogy az Ö országát, a szeretet országát építgessük itt e földön? Uraim én félek attól, hogy a lelkekbe belátó, a lelkeket vizsgáló nagy Mindentudó felelete ezekre nem lenne nagyon kedvező! Pedig mennyire szükség lenne ma a magunk megváltozására! A nagy ellenség, a tagadás, a felforgatás szelleme folyton folyvást erősödik körülöttünk. Csapatai felvonulnak, készülnek a döntő összecsapásra, — mi meg nem változunk. Valami fásult közönyösség ül rajtunk! Pedig ha egy futó pillantást vetünk a világ eseményeire, láthatjuk, hogy a hivő és hitetlen világ közötti elleniét soha sem volt élesebb, mint napjainkban. Egy igen-igen nagy tábora az emberiségnek rávetette csákányát a krisztusi fundamentumra és a fundamentummal együtt le akarja rombolni a keresztyénségnek összes intézményeit. Csalásnak, hazugságnak bélyegzi azt az üdvösséget, amit ezer, meg ezer vértanú a vérével pecsételt meg. Ha tehát nem akarjuk azt, hogy vetéseinket elpusztítsa a szennyes ár, úgy fel kell készülnünk a további védekezésre. Ez pedig nem lehet más, mint a keresztyén egyháznak a szeretet jegyében való összefogó munkája! Csakis úgy lehet elhárítani a keresztyénség ellen intézett veszélyes támadást, ha a keresztyén egyházak összefognak a közös veszély elhárítására. Hiszen hogyha a krisztusi evangélium mindnyájunk közös öröksége, akkor ezt az örökséget közös erővel kell megmenteni! Nekünk kálvinistáknak pedig le kell vetnünk a közönyösséget. Aktívabbaknak kell lennünk, nem egymás támadásában, de a munkában! A nekibuzdulás pedig necsak szalmaláng legyen, de kitartó, áldozatos munka. Ne várjuk mindig azt, hogy más kezdje el a különben helyeselt munkát, de a nagy cél, Krisztus országának építésében vegye ki mindenki a maga részét. Felelősség mellett mindenki a maga helyén! — Ez legyen a jelszavunk, A rosszindulatú gáncsoskodók pedig álljanak félre! Ha sem dolgozni, sem áldozni nem akarnak, legalább ne mételyezzenek meg másokat. Abban a hitben, hogy a mai gyűlésünk nem fog nyomtalanul elmúlni, szeretettel üdvözlöm e.-megyénk alkotó tagjait és gyűlésünket megnyitom.