A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. szeptember

16 kítünk meg jegyzökönyvünkben. Fejezzük ki mély részvétünket gyászoló szeretteinek. Csiba Imre dunamocsi ref. lelkész, egyházmegyei számvevőségünk és Lelkészértekezletünk elnöke, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbiró, harminchat esztendő óta testvérem és barátom, ez esztendő január 28-án hűséges feleségével meglátogatott és házamba e szavakkal lépett be : „Felkerestelek, hogy életemben neved napján megköszöntselek még utoljára, mert azt többször már nem tehetem." Megrendült a lelkem. Mit feleljek. Nem, mondottam, nem mi rajtunk áll, hogy mikor kell innen elmennünk. Vidám volt, kedves humorával bearanyozta azt a napunkat. Mikor elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy nemsokára találkozunk. De testvéries, bizalmas körben soha többé. Csak április elsején az ő házában, abban a megrendítő pillanatban, amikór meghalt. Szerettei arra kértek, hogy beszéljek a koporsójánál. A templomban volt a temetési szertartás. A jó Isten erőt adott a beszédre, de mikor a temetés után az elárvult lelkészlakba visszamentünk, nem birtam ottmaradni, szólni sem tudtam senkihez, távoztam. Szomszédságomban szolgáló hü társaim között ő volt a harmadik, aki itt hagyott. Mikor a forradalom után hatalomhoz jutott a kommunizmus s vidékünket megrohanták a terrorcsapatok, Búcsról Dunamocsra rendeltek egy különítményt, mely éjjel a róm. kat. plébánost felakasztotta, az azóta meghalt jegyzőt megkínozta és összeszurkálta és kijelentette, hogy most következik a kálvinista pap. Készen volt a mártírhalálra. Ez akkor nem következett be. Ellenben kirendelték Pünkösd ünnepén lővészárkot ásni. Ezek az események beteggé tették a szívét és az nem tudott többet meggyógyulni. Bátor szavú volt, a meggyőződés embere, kálvinista egyenesjellemű prédikátor, erőskezű és igazságos. De aki a bizalmát kiérdemelte, aki a szivéhez közel juthatott, az egy nagylelkű és jószívű ember szeretetét érezte. Ott pihen -már híveitől körülvéve a dunamocsi templom szomszédságában, ahol, amig-élt, imádott Istene. Igéjét, senki segítségét igénybe mem véve;-mindenkor-maga hirdette. A megbízatásokban, melyeket ráruháztak, hűségesen, igazságosan végezte minden dolgát. A törvény és lelkiismeret volt minden szavának és cselekedetének vezére. Fájó szívvel javaslom, hogy örökítsük meg emlékét jegyzökönyvünkben és jegyzőkönyvi kivonatban fejezzük ki szeretteinek őszinte részvétünket. Alig edzette meg lelke erőit földi lelkipásztori szolgálatra, mennyei szolgálatra hívta magához Kováts József munkácsi segédlelkészt élete 28. évében imádott Istene. A komáromi Egyházmegye köréből származott és a lelke ide vágyott. Édes vágyai ott teljesülnek, hol nincs bűn és szenvedés, hanem van örök élet és boldogság. Hanem az édesanyja itt kesereg és sírdogál köztünk. Kérem, hogy mély részvétéről az Egyházmegye jegyzőkönyvi kivonatban értesítse a kesergő édesanyát.