A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus
8 ban hozott határozataikat még ebben az évben az esperesí hivatalhoz beterjesszék. Felhívja a közgyűlés a presbitériumokat, hogy az egyházi fegyelmet pártatlanul, krisztusi szeretettel gyakorolják, hogy az Kálvin szellemében ne a megkeményedésre vezető ostor, hanem a lélek megerősítésére szolgáló gyógyszer legyen. Elrendeli egyben a szabályrendeletnek a gyűlési jegyzőkönyvben való kinyomatását. 7, Э) Boross Kálmán, kamocsai lelkésznek azon indítványa tárgyában, hogy az esperes az egyházlátogatást az e.-m.-i gondnokkal együtt, vagy ezek helyettesítésében egy e.-m.-i egyházi és világi tanácsbíró végezze, felkéri a közgyűlés az esperest, vagy az ő megbízatásában eljáró lelkészi tanácsbírót, hogy az egyházi törvény szellemében az egyházlátogatás végzéséről előre értesítsék a környéken lakó világi tanácsbírákat s kérjék fel őket a tevékeny közreműködésre. A közgyűlés a maga részéről ez alkalommal már előre tisztelettel felkéri egyházmegyénk tanácsos rendelt a gyülekezetekben való hasznos példaadó forgolódásra. 7. b) Boross Kálmán, kamocsai lelkész indítványa felett, amelyben annak kimondását kéri, hogy az egyházi hivatalnokok mindennemű panaszaikat előbb az e.-m.-i ügyész elé terjesszék, csak azután az ő tanácsa szerint a bíróság elé, a közgyűlés napirendre tér. Tárgyalta a közgyűlés az esperes úr következő jelentését : Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! A mult évi Közgyűlés óta eltelt esztendőben is sötét felhők jártak egyházi életünk egén, megpróbáltatások viharai szántottak keresztül rajtunk, a halál angyala pusztított közöttünk. De nem maradtunk védtelenek és nem maradtunk árván. A jó Isten édesatyai szeretete és az Ur Jézus Krisztus érettünk szenvedett vértanu-halála minket nemcsak bűnbánatra, de áldozatokban és buzgó életben megnyilvánuló öntudatra is ébresztett, a megpróbáltatásokban erőt adott és küzdelmeinkben megsegített. Ne félj, mert én veled vagyok, ezt az isteni megtartó bíztatást sokszor hallhattuk esdeklő imádságunkra válaszul. Tovább éltünk és bírtuk gondjainkat és terheinket. Lelkészeink hűséggel álltak az őrálló helyen, tanítóink áldásos munkát végeztek az iskolákban, egyházi elöljáróink és a gyülekezetek tagjai is legnagyobb részben dicséretes módon igyekeztek teljesíteni kötelességeiket Református Egyházunk iránt.
