A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

4 deáki-i, Mikus József gelléri, Udvardy Gyula marcelházi, Zampery József somorjai, Vörös Sándor dunaradványi, Kis Mihály búcsi, Izsák Lajos negyedi, Molnár János nemesócsaí, Győrös Gyula kamocsai, Darócz József farkasdi, Pati Nagy Sándor komáromi, Hölgye István szap-csiliznyáradi, Leölkes Lajos diósförgepatonyi, Nagy József aranyosi, Mílkovics István csilizradványi, Fekets Lajos kismányai, Molnár Pál alsószöllősí, Csintalan Lajos hetényi, Szigethy János tanyi, Mátis Pál alistáli, Gálffy Béla jókai, Laky Antal nagykeszí-i, Erdélyi Gáspár madari, Tóth István kisűjfalui, Bathó Aladár csúzi, Rancsó István perbetei, Iván Károly ekecsi, Dr. Salamon X. Ferenc pozsonyi képviselők; a tanítói karból mint vendégek: Vizváry Vilmos, ifj. Vizváry Vilmos, Papp Béla, Szabó Dénes, Nagy Árpád, Demény Teréz. Távolmaradásukat igazolták: Szekeres László és Rácz Elemér lelkészek; Dr. Baranyay Dezső és Dr. Soós Imre tanácsbirák. Mely alkalommal a közgyűlés alkotó tagjai a komáromi ref. egyház templomában gyülekeztek egybe, hol a reggeli könyörgést Kaiitza László zsigárdi lelkész végezte buzgósággal és alázatossággal. "1. Istentisztelet után a közgyűlés tagjai az ó-kollégium tanácstermébe mentek át, hol Soós Károly esperes szárnyaló imában kérte a Mindenható kegyelmét és áldását a közgyűlés munkájára. 2*. Az egyházak küldöttei megbízó leveleiket beadván, megállapítást nyert, hogy a közgyűlés alkotó tagjai határozatképes számban vannak jelen, ennek alapján: Esperes úr a közgyűlést megalakultnak és határozatképesnek jelentette ki, a jegyzőkönyv hitelesítésére Galambos Zoltán és Bartha János közgyűlési tagokat kérte fel. 3. a) Nagy Nándor egyházmegyei gondnok megnyitó beszédét azon szomorú bejelentéssel kezdte meg, hogy Erdélyi Pál egyetemi tanár, egyházmegyénknek 1922—1927-ig volt gondnoka elhunyt, kinek rendíthetetlen hite, élettapasztalata, bölcsessége Isten adta áldás volt egyházmegyénknek, mert világító fáklyául szolgált a nehéz időkben s bölcs kormányzata alatt egyházmegyénk nem gyengült, hanem erősödött. Indítványozza, hogy elhunyt gondnokunk emlékét, s iránta érzett nagyrabecsülésünket jegyző-