A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. szeptember

15 Adja a jó Isten megáldó kegyelmét további működésére és családi életére ! Alig egy esztendeje tartottuk meg előbbi közgyűlésünket, de a halál angyala ez idő alatt sem volt kíméletes hozzánk. Még nem is tavaszodott, még tél fagya borított mindent, amikor a mindenható Isten kegyetlen szolgája, a halál által elhívta tőlünk egyházmegyénk egyik hűséges fiát, a mult évben lemondott számvevőjét, Szendi Pál nyug. póstaigazgató urat. Gyászoló szeretteinek fejezzük ki őszinte részvétünket, és kérjük Istenünket, hogy tegye emlékét áldottá közöttünk. A tél elmúlt, az eső elmúlt, elment, szép virágok láttattak a földön és a gerlicének szava hallatott a mi földünkön, amikor túl a nagy folyamon élete 74.-ik esztendejében bevégezte áldásos földi életét dr. Szily János királyi közjegyző, egyházmegyénk egykori világi főjegyzője, majd gondnoka, aki évtizedeken át az e. m. tisztikar egyik legmunkásabb, legkiválóbb vezéralakja volt és nagy tudásával, munkásságával és szive jóságával általános tiszteletet és szeretetet vívott ki magának és nevét egyházmegyénk történetében megörökítette. Legyen közöttünk emléke áldott és gyászoló szeretteit vigasztalja meg a mi Istenünk. Elszólította a beláthatatlan bölcsességű Isten a földi világból Vizváry Dezső nagymegyeri nyugalmazott ig. tanítót is élete 52. esztendejében, küzdelmes élet és hosszú kálvária-járás után. Súlyos szenvedések között megfáradt testének adjon a föld békét, nyugodalmat, emléke pedig legyen áldott. Egyházmegyei tanácsbíráínk sorából is megkövetelte a halál a maga áldozatát és kiszakította Zsindely Ferenc vil. tanácsbíró urunkat, a mi egyik nagy erősségünket. Jóságos vonásai bevésve maradtak a lelkünkben. Tanácskozásainkon hűségesen megjelent, és az ő bölcsessége, éleslátása, emberszeretete mindenkor segítségünkre volt nehéz kérdések megoldásában. Veszteségünket érezve osztozzunk szerettei gyászában és kérjük a jó Istent, hogy tegye áldottá közöttünk hű fia emlékezetét. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! Még egy halottunk van: a Református Sión című folyóirat. A mostoha sors, lelkésztársaink nehéz anyagi helyzete juttata a sírba. Megköszönöm az egyházmegye iránta megnyilvánult jóakaratát, támogatását és annak a reménynek adok kifejezést, hogy e halottunkra is eljön a feltámadás napja. Emberek és intézmények halnak meg, de emberek és intézmények születnek is. Sok esetben megtörténik, hogy az édesanya meghal, az újszülött gyermek pedig életben marad. Isten iránt való mélységes hálával jelentem a Református Sión sírja felett, hogy az ő lelkében született meg a református kántor- és tanítóképző intézet gondolata, melyet egyházmegyénk közgyűlése gondosan felkarolt és az Egyetemes Konvent ez évi