A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. október

83 számvevőség által felülvizsgáltattak és az egyházmegye által jóváhagyattak. Az iratokból megállapítható, hogy a panaszosok panaszukat alaptalan gyanúsításokra alapítják, felvilágosításokat el nem fogadnak és azon jnüködnek, hogy a gyülekezet békéjét földúlják, jdár a vizsgálat megejtése után várható lett volna, "hogy a panaszukat visszavonják, ehelyett azonban az egyházi törvényes képviselet: nevezetesen a lelkész és presbitérium munkáját megnehezítendő, a különben is törvénytelenül alakult, úgynevezett 12-es bizottságnak a feloszlatását tudomásul nem akarták venni, annak ellenszegültek. Alaptalan az a fellebbezési indokuk, amely a 12-es bizottság feloszlatása tárgyában van felhozva, hogy az nem csak az építkezésre, hanem az egyházban előforduló rendellenességek kiküszöbölésére lett megalakítva. Alaptalan ez a fellebbezés azért, mert a madari egyházban a presbitérium híven és becsületesen végezte a kötelességét, rendellenesség nincsen. Re

ndellenesség volt tulajdonképpen az, (mert törvénybe ütközik] hogy ilyen bizottság alakult meg; ilyen, szervet egyházi tőrvényeink nem ismernek, tehát asTlêloszlatandó volt. Azt nem & panaszosok határozzák meg, hogy van-e a madari egyházban rendetlenség. Vagyonkezelési szempontból rendetlenség nincs. Sajnálatos azonban, hogy annyiban van rendetlenség, mert vannak nyughatatlan, kötekedő természetű emberek, akik nem tudjuk mi okból, az egyház békéjét akarják fölzavarni. Ilyennek tekinti az egyházmegyei bíróság ezt a panaszt is, mely minden komoly alapot nélkülöz, hogy ezzel ok nélkül hurcoltassák a panaszosok a lelkészt és presbitériumot. Az ilyen sajnálatos vádaskodásokat tehát büntetlenül nem lehet hagyni. A sérte

tt lelkész és a presbitérium ezen elkövetett sérelemért világi büntető bíróságnál kereshet orvoslást a jelen ügy jogerős befejezése után. Fábrik Albert írásbeli nyilatkozata, melyet a presbitériumhoz intézett, szintén kimeríti az E. T. V. t. c. 34. §. 4-ik pontjába ütköző fegyelmi vétséget és főként a B. T. K. 172. §-ába ütköző büntettet, ezért mindkettővel szemben a fenti értelemben kellett határozni. A püspöki hivatalnál egyidejűleg benyújtott 4 pontból álló újabb panasz, illetve kérelem pontjai tárgyában az egyházmegyei bíróság elutasító határozatot hozott, mert ezen panaszok tárgyában már előzőleg határozat hozatott és megismétlése ez az