A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. október

69 el, amelyből az iskolának és az egyháznak kára származott. És itt az egyházmegyei bíróság kiemelendőnek tartja, hogy az egyházmegyei bíróság elsősorban erkölcsi oldaláról vizsgálja a cselekményt,- nem pedig a száraz jogszabályok szempontjából. Egyenesen beláthatatlan az az erkölcsi kár, amelyet Ördögh János nemcsak ezen, de az iratokból kitűnő más — de jelen ítéletben bírálat alá nem vont egyébb cselekményei a dunaradványi egyháznak és iskolának okoztak. — Hosszú évek sora óta a községben napirenden van ez a téma, ezt hallják az iskolásgyermekek, a hívők, s ezen áldatlan helyzet annál inkább latba esik. Mert ezzel ad 3. pont is ki van merítve az ott írt fegyelmi vétség tányálladéka. Az egyházmegyei bíróság nem is tartja szükségesnek külön is indokolni, hogy azt a tanítót, akit a polgári büntető biróság jogerősen és még hozzá feltétlenül ítél el sikkasztásért, nem tekintheti vallásos érzületű, hithű, erkölcsös egyénnek, az ilyen egyén lealacsonyítja az egyházi tekintélyt és viselt hivatali állásának méltóságát sérti. A kisebbségi és még hozzá magyar kálvinista tanítónak kőszirtként kell megállni a sorscsapások alatt, úgy a hívók, de főleg a gyermekek előtt, mint az erkölcsi érinthetatlenség ércbeöntöttsége kell, hogy elömeredjen. A szlovenszkói magyar kálvínizmusnak és a magyarságnak az Istenen kívül csak egy erős vára van, s ez az ifjúsága és az egyházmegyei bíróság önmagát tartaná méltatlannak ahhoz a tiszthez, melyet Isten kegyelméből visel, ha a legsúlyosabban nem törne pálcát azon egyének felett, akik mint tanítók, ahelyett, hogy minden erejükkel azon lennének, hogy a kezükbe helyezett fiatal lelkeket a külvilág annyi szenynyétől megóvják, de maguk követnek el olyan bűncselekményeket, amelyre a száraz paragrafusokkal dolgozó polgári büntető bíróság a feltétlen elitélést tartotta szükségesnek, kifejezvén ezzel, hogy a megjavulásra reményt a büntetés végrehajtása nélkül nem lát. Ez a legsúlyosabb ítélet Ördögh János felett és az egyházmegyei bíróság, amely az egyházi törvények szerint elsősorban a cselekmény erkölcsi súlyát és horderejét mérlegeli, csak a legnémább megdöbbenéssel jelentheti ki, hogy Ördögh János a magyar református tanító alakját a sárba taposta és méltatlan arra a magasztos feladatra, amely a kisebbségi magyar református tanító feladata. S végül mert (ad 6. pont) elkövette ezen cselekménnyel a hivatali hatalommal való visszaélés fegyelmi vétségét olymódon,