A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. május, 1933. szeptember

34 kezete körébe, de a halál már a keserves fogságban szivébe szúrta gyilkos fullánkját és hosszú, gyötrő szenvedés után visszaadta nemes lelkét teremtőjének. Gyászoló szerettei kívánságára én tartottam koporsójánál gyászbeszédet. A Kőrös Imrék mind kevesebben lesznek mellettünk, pedig még nagy szüksége volna reájuk a mi szegény, szenvedve küzdő Egyházunknak. Örökítsük meg jegyzőkönyvünkben áldott emlékezetét és gyászoló családjának fejezzük ki őszinte részvétünket. Másik nagy veszteségünk a lelkészi karból való, de Egyetemes Egyházunknak is nagy és súlyos vesztesége. Az 1932. dec. 27.-én váratlanul meghalt Gálffy Géza, Egyházmegyénk tanácsbírája és pénztárosa, a Dunáninneni Egyházkerület tanácsbírája, az Egyetemés Konvent rendes tagja és pénztárosa és a felsőgelléri gyülekezet 32 éven át áldásosán működő lelkipásztora, A szent karácsony ünnepét követő napon költözött az idvezült lelkek világába a daliás, erős férfiú, miután az agg Simeonnal elmondhatta, hogy meglátták szemei az Úr Idvezítőjét. De itt, mi közöttünk mennyi munka maradt félben, amelyben ő verejtékezett és mennyi hely maradt üresen, melyet ő nemesen betöltött! Mennyi reménység és várakozás hiúsult meg, amikkel reá tekintettünk! Becsületes, értékes, szívesen végzett munkáival tette méltóvá magát a bizalomra, amivel társai és hívei hozzá ragaszkodtak; a megtisztelő állásokra, ahova az elismerés emelte és a szeretetre, általános tiszteletre, amellyel az egész egyetemes Egyház körülvette. Nemcsak a felsőgelléri csendes parókhia lett siralmas-házzá, nemcsak a felsőgelléri gyülekezet vesztette el apostoli lelkű pásztorát, hanem az Egyházmegye, Egyházkerület, Konvent és az összes reformátusság is súlyos veszteséget szenvedett Gálffy Géza váratlanul, korán bekövetkezett halálával. Szenteljünk egy néma pillanatot áldott emlékének. Állítsuk a lelkünk elé nemes férfias alakját, nézzünk becsületes, egyeneslelkűséget sugárzó arcára, tiszta szemeibe, mikből egy vérbeli, kálvinista magyar lelkipásztor lelkének fénylő sugarai áradtak reánk. Ezt a képet lelkünkbe vésve kérjünk áldást poraira és emlékére, szeretteit ajánljuk Isten vigasztaló kegyelmébe és jegyzőkönyvi kivonatban közöljük a gyászolókkal mély és megrendítő fájdalmunkat. Elszólította az Úr a földön élők világából a Tiszáninneni Egyházkerület nagynevű püspökét, a rimaszombati gyülekezet töviskoszorús lelkipásztorát, Péter Mihályt is. A gyarló, igazságtalan és elfogult emberek köréből felment imádott Urához, hol áldásos munkában töltött földi élete jutalmát elnyeri. Legyen áldott emlékezete! Egyházmegyénkben a mult esztendei közgyűlés óta a következő választások történtek: A felsőgelléri egyház 1933. február 19.-én meghívás útján lelkészévé választotta Erdélyi Pál lelkésztestvérünket. Állását az 1934. márc. 12.-én