A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus

— 43 I a) A Csekes Béla szapi lelkész szerkesztésében megjelenő „Református Világszemle"' segítésére az „Iratterjesztési alap" tőkéjéből kettőezer korona egyszeri segélyt kiutal, azzal a kikötéssel, hogy az eddig megjelent számokból köteles minden anyaés leányegyház könyvtára számára a lelkészi hivatalok útján, egy-egy példányt küldeni, mik leltárszerüleg kezeltetnek. A jövendő segélyezés összegét a közgyűlés évről-évre fogja meghatározni. Felkéri a közgyűlés a lelkészi és tanítói kart a Világszemle támogatására és előfizetők gyűjtésére. b) A „Református Sión" és „Kis Tükör" számára az 500—500 Кб segélyt ez évben is kiutalja. c) A Tárnok Gyuláné szerkesztésében megjelenő „Református Leány" című lapot nemes céljánál, hasznos és értékes tartalmánál fogva, minden igaz református lélek támogatására melegen ajánlja és ez évben 200 Kc összeget közpénztárából egyszeri segélyül kiutal. A „Hajnal "-nak is 200 Кб-t. 9. Esperes úrnak a konferenciákra vonatkozó mély, tanulságos és gondolkodsára indító fejtegetését a lelkésztársak figyelmébe ajánlva, közgyűlésünk a konferenciák megtartására vonatkozó engedélyek megadását jóváhagyólag tudomásul veszi. 10. A közgyűlés ez esztendőben egyházaink évi, köteles segélyezésére a jókai egyházat jelöli meg, mely kis népességű, vagyontalan egyházunk kénytelen volt új templomot építeni és hívei erő felett való egyházi terhek viselésére vállalkoztak és viselnek, de a nagy terhet a maguk erejéből elviselni nem bírják. Kéri közgyűlésünk az egyházmegye gyülekezeteit és el is várja tőlük, hogy a jókai egyháznak, ezen erőtelen testvérnek jólelkű adományaikkal segítségére siessenek. 11. Kiáltó szó hallik át hozzánk az „alma mater"-nek, a vérbeli lelkészeket és tanítókat századokon át felnevelő édes dajkának hű istápolójától, a pápai egyháztól. A tizenkettedik óra eljött már reá, tehát kényszerűségből templomépítéshez fogott, de kimerült már ereje és abban a mi feledhetetlen Sionunkban az építés munkája félbemaradt. Akiknek a lelkük ott fejlődött az „alma-mater" dajkáló karjaiban kálvinista keresztyén lélekké, akik ott nyerték a lelki kincseket, amikkel itt éhező és szomjúhozó lelkeket táplálnak, megelégítenek, egyházakat bírnak életerőben megtartani és szegényes kenyeret ők maguk is ehetnek, felkéri azokat egyházmegyénk és el is várja tőlük, hogy adományaikkal a pápai egyház temploma építéséhez hozzájáruljanak és adományaikat a jólelkű és önként jelentkező hittestvérek