A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus
— 14 — viselése tekintetében, amelyeket a közgyűlés el is fogadott. Ezekre nézve azt az örvendetes jelentést tehetem, hogy azok végre is hajtattak az Egyházakban, ezek eredménye az lett, hogy Egyházakban a most lefolyt szomorú emlékű esztendőt, aránylag elég jól élték át. Bár az egyházi adók, mint felebb megírtam, nagyon rosszul folytak be sok helyen, mégis a folyó kiadások mindenütt fedezve lettek, a hivatalnokok nagy átlagban megkapták illetményeiket, s egyéb kötelezettségeiknek is igyekeztek eleget tenni Egyházaink. Kölcsönt alig egy pár Egyház vett igénybe, legalább hivatalomon keresztül én több esetről nem tudok, de egyházlátogatásom alkalmával sem szereztem ilyesmiről tudomást. Több egyháznak adtam engedélyt arra, hogy meglevő raktári állományukból adhassanak el kisebb-nagyobb mennyiséget, s ebből fedezzék fizetnivalóikat. Továbbá ahhoz is hozzájárultam pár helyen, 4iogy_takarékbatLleYŐ_takéik ^s alapí tvá nyaik egy részét használhassák fel e célra, természetesen ez utóbbiak helyreállításának tötelezettsegével, amikor majd azt megtenni tudják. Amely Egyházak pedig építkezéseket foganatosítottak, s ezek költségeinek fedezhetése végett sok pénzre volt szükségük, s a kölcsönt valamely pénzintézettől betáblázásra megkapták : Elnöktársammal együtt engedélyt adtunk a betáblázásra, illetve a kölcsön felvehetésére. Ilyen helyek voltak: Nagy-Megyer, Nagy-Tany, Jóka, Vág-Farkasd, Nemes-Ócsa. , Igaz, hogy sok fizetni való Egyházainknál elmaradt, mint például az állami összes adók, s az egyh. megyei és közalapi járulékok, de általában mégis nagy megnyugvással vehetjük tudomásul az eredményt, köszönet érte lelkészeink és Egyházaink gondnokainak, akik hűséges és lelkiismeretes munkájukkal, gondos takarékosságukkal, ezekben a nehéz napokban beigazolták, hogy hivatásuk magaslatán állottak, s hü sáfárai a reájuk bizott nagy kincsnek: a Krisztusi Anyaszentegyháznak! Megérdemlik mindnyájan, hogy nekik e helyen hálás köszönetemet és elismerésemet nyilvánítsam! Nem elég azonban az, hogy eddig hűségesen állottak őrhelyükön, mert -míg éhink, jmindíg _mTOkálkodnunk keU! A legközelebbi teendőnk most az kell, hogy legyen : orvosolni, begyógyítani a mult év sebeit. Ami még fennt van, ami ezen esztendőre lett elhalasztva, azokat múlhatatlanul ki kell fizetni. Az állami összes adók, a tanítói nyugdíjjárulék, a gyógyalap, az e. m. járulékok, a lelkészképző járulékai most már két évre múlhatatlanul ki fizetendők. Kérem felhívni összes egyházainkat, szigorú pontossággal tegyenek eleget ezen kötelezettségeiknek, mert ebben az évben az állam eddig nem tapasztalt vehemenciával feküdt neki az adóhátralékok behajtásának s minden késedelem nagy költségekkel, végrehajtásokkal Jár, melyek az amúgyis nagy összegű adók emelkedését idézik elő,
