A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— 45 — sége által van ez a munkakör számára beosztva időlegesen, de amellett a kápláni teendőket is végezze. Kérem eljárásom tudomásulvételét. A pápai ref. főiskola ez év szeptember havában ünnepli meg 400 éves fennállásának emlékünnepét. Erre egyházmegyénk is meghivatott s mivel mi, a ma élő nemzedék, túlnyomó nagy része magasabb képesítést ebben az „alma mater"-ben nyertünk: e nagy nap jelentősége, s reánk való vonatkozásai elől nem térhetünk ki, de nem is akarunk kitérni. Hiszen annyi, eltéphetetlen szálak fűznek bennünket ezen főiskolához. Képviseltetni kell egyházmegyénknek magát. Én azt gondolom, hogy két tagból, egy egyházi és egy világi tagból álló küldöttséggel. E tárgyban megbeszélést folytattam elnöktársammal, s abban állapodtunk meg, hogy világi részről ö lesz szíves elmenni, az egyházi részről a jelen gyűlés küldjön ki lelkészeink közül valakit, mert én már ilyen nagy útra nem vállalkozhatom és útievem sincs. Kérem javaslatom elfogadását, egy megbízott lelkész kijelölését, akit én azonnal be fogok jelenteni a rendező bizottságnak. Egyébként a küldöttség menetelét már Pápán előzetesen jelentettem. Az egyházlátogatáson több apróbb és nagyobb panaszokat sikerült elintéznem. Az év legnagyobb része is ilynemű munkában folyott le reám nézve. Beérkezett hozzám az év folyamán 742 ügy az egyes egyházakból, ezen felül a konventi-kerületi és egyházmegyei határozatok végrehajtása iránti felhívások. A megírt és szétküldött levelek száma, a postakönyv tanúsítása szerint 2678-at tesz ki. Tartottunk egy időszaki birósági ülést a f. évben. Résztvettem a lelkészértekezlet időközi ülésén, mely a kongrua-ívek elkészítése és felszerelése tárgyában gyűlt össze; a gyámoldai ig.-tanács ülésén ez év február havában. * * * Végére értem jelentésemnek. Ha végigtekintek rajta, kevés örvendetes eseményről szól az, de annál több gond, baj, inség, nyomorúság foglaltatik soraiban. Nehéz idők, súlyos járma alatt nyögünk, előttünk borús színben tűnik fel a jövendő képe! A láthatár nem akar tisztulni, megültek rajta a ránk váró megpróbáltatások sötét fellegei! Lelkész-testvéreim! Istennek szolgái vagyunk, bármi vár reánk, „senkit semmiben meg ne botránkoztassunk magunk viseletével, — „hogy ne szidalmaztassék a mi szolgálatunk, hanem a tűrésben, a nyomorúságokban, a szükségekben, a szorongattatásokban úgy viseljük magunkat, mint Istennek szolgái!" Egyházmegyénk összes hiveí, akik gondozásom alatt állotok, kérlek titeket valamennyit, könnyítsétek meg a mi, köztetek való forgolódásunkat, áldozatkészségben mutatván meg a ti igaz hiteteket; hogy örömmel forgolódhassunk ti közöttetek, nem pedig bánattal, lelki fájdalommal!