A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— 40 — mindnyájunktól azt, aki előttünk oly rokonszenves, oly kedves volt: nt. Tóth Kálmán lelkészt, egyházmegyénk tiszteletbeli esperesét hosszas és fájdalmas betegség után, életének 76-ik, lelkészkedésének 46-ik évében. Bár magas is az életkor, amelyet elért, fájdalmasan hatott mindnyájunkra a veszteséget jelentő gyászos hír, mert hiszen akiket szerettünk, örökké szeretnénk körünkben megtartani. O fejünknek koronája volt, leesése megdöbbentő volt úgy a családra, az egyházra, mint egyházmegyénkre is, amelynek élén 15 éven át töltött be vezető szerepet, kormányozván bölcsességgel, tudománnyal, nagy türelemmel s mindenekfelett nagy szeretettel szélesen kiterjedő egyházmegyénket! Nehéz időkben utat mutatott a tévelygőknek, bátorította a félénket, erősítette a csüggedőt, buzdított mindeneket egyházunk iránti szeretetre! Hű szolgája volt Istenünknek minden vonatkozásokban, úgy is mint lelkész, úgy is mint esperes, példát mutatott egész életén át, nemcsak a helyes irányt tüntetve fel alázatosságával és cselekedeteivel; hanem még utolsó napjaiban is példát adott a nagy testi és lelki fájdalmaknak Isten akaratán megnyugovó elviselésére. Miket végzett és cselekedett, az túlesik a jelentés keretein, az majd az egyháztörténet megirójának feladatát fogja képezni, mi hajtsuk le fejünket s töröljük le könnyes szemeinket s adjunk hálát Istenünknek, hogy Öt nekünk adta s 76 éven át számunkra megtartotta. Amidőn a szomorú hír hozzám érkezett, én azonnal intézkedtem, hogy a dec. 16-án végbemenő temetésen egyházmegyénk is képviselve legyen. Felkértem nt. Galambos Zoltán, Fülöp Zsigmond urakat, hogy a temetésen jelenjenek meg s az oda megérkező vágmelléki lelkész urakkal együtt, egyesülve fejezzék ki a lesújtott özvegy előtt mélységes részvétünket, egyúttal őket kértem fel arra is, hogy egy illendő babérkoszorút vigyenek sírjára, melynek költségeit az e.-m. pénztára viseli. Végül még arra is felkértem Galambos Zoltán lelkésztársunkat, hogy a sírnál tartson az e.-megye részéről néhány búcsúszót. Mindezek ekképpen végbe is mentek s a mi nagy halottunk már hosszú álmát alussza szerettei mellett a deáki-i temetőben. Gondviselő Istenünk végtelen jósága virrasszon álmai felett. Mivel elődje, Veress E. felett is tartott az egyházmegye közgyűlése keretében emlékbeszédet: szükségesnek találtam elnöktársam hozzájárulása birtokában ugyanezt az Ö emléke tiszteletbentartása okából szintén megtenni. Felkértem azért nt. Rácz E. e.-m. t.-biró urat az emlékbeszéd megtartására, a komáromi egyház énekkarát pedig az éneklésre. Az ünnepélyre előzőleg meghívtam a gyászbaborult özvegyet és családja tagjait is. Az ünnepély a mai napon le is folyt, a halott emlékéhez és az egyházmegye tekintélyéhez méltóképen. Köszönet érte a közreműködőknek. Kérem elhunyt derék esperesünk emlékének jegyzőkönyvünk lapjain